Nem akármilyen élet áll már eddig is a még mindig csak 34 éves Verona van de Leur mögött, aki minden idők egyik legjobb holland tornásznőjéből lett a pokol legmélyebb bugyrait is megjárva pornószínésznő, hogy aztán tavaly azt az életet is feladja.

A nem kifejezetten a tornászairól ismert Hollandiában Verona van de Leur a sportág egyik legnagyobb csillagának számított és nem csak sportkarrierje csúcsán, az ezredfordulót követő években (2002-ben az Év sportolónője lett), hanem a sportág teljes hollandiai történetében.

A még mindig csak 34 éves volt sportcsillag innen csúszott le egészen elképesztő mélységekbe, de mint a CNN-nek mondta, nem bán semmit, sem az utcán, hajléktalanként töltött időszakot, sem a börtönt, sem a pornószínésznőként töltött időszakot.

Karrierje csúcsán Verona van de Leur világ- és Európa-bajnoki ezüstérmeket szerzett és még nem volt 17 éves, amikor az év sportolónőjének választották Hollandiában.

A mélybe vezető úton 2003-ban indult el, egy sérülést követően. Mint mesélte, hirtelen nem volt semmije.

„Visszanézve azt mondom, ez csak sport, egy hobbi, amiben jó az ember. De akkor az volt az agyamba égve, hogy ez vagyok én. Csak egy tornász. Emellett nem volt életem. A körülöttem lévő emberek számára csak egy robot voltam, egy tornász, barátok nélkül. Ilyen helyzetben ha a sport megszűnik, akkor semmi sem marad, csak egy fekete lyuk” – emlékezett vissza.

Verona Van de Leur azt mondta, a torna iránt érzett szerelem 2008-ban ért a mélypontra, amikor az Európa-bajnokság idején bejelentette, hogy elhagyja az életét addig meghatározó sportágat. Ekkor 22 éves volt.

Az első reakciója a boldogság volt, hogy végre átveheti az élete fölött az irányítást. A szülei másként látták, őket elsősorban az így kieső bevétel aggasztotta, mint a volt tornásznő fogalmazott, „a pénz fontosabb volt nekik, mint a saját lányuk”.

Olyannyira, hogy egy nap arra ment haza, hogy nem tud bemenni a saját otthonába.

„Próbáltam a zárat, de a kulcsom nem nyitotta. Először persze azt gondolja az ember, hogy valami hiba történt. Felhívtam őket, de nem vették fel, nem nyitották ki az ajtót – ekkor jöttem rá, hogy már nem látnak szívesen” – mesélte a gyomorszorító történetet Verona van de Leur.

Az éjszakát az autójában töltötte a barátjával, szinte teljesen megsemmisülve az érzéstől, hogy a családja kitagadta. „Legközelebb és legutoljára a bíróságon láttam őket” – tette hozzá.

Azért kellett bíróságra vinni az ügyet, mert a volt sportoló apja (egyben ügynöke) a tudomása nélkül levett 9000 eurót a számlájáról. A ronda pereskedés vége az lett, hogy 2009-ben egy hágai bíróság kötelezte az apát 1355 euró megfizetésére, emellett be kellett engedniük Verona van de Leurt volt otthonába, hogy onnan elvihesse személyes holmijait.

A családdal való szakítás után két évig gyakorlatilag hajléktalan volt. Ezen idő alatt történt az is, hogy letartóztatták, mert megpróbálta megzsarolni egy félrelépő pár tagjait, végül 72 napot töltött börtönben.

„Abban az időben, hajléktalanként nem érdekelt, hogyan kerítek pénzt az ételre. Sajnálom, hogy nem találtam vagy választottam más módot rá. Talán jót is tett a börtönbüntetés, így rájöhettem, hogy hibáztam” – emlékezett vissza Verona van de Leur.

A börtönből kikerülve a „felnőtt tartalmak” felé vette az irányt. Először webkamera előtt vetkőzött, majd a barátjával (akivel egyébként azóta is, immár 13 éve együtt vannak) készítettek pornóvideókat.

„Esélyként tekintettem rá. Nagy szerződést ajánlottak, amiből el tudtam indítani a saját vállalkozásom. Webkamera előtt kezdtem, nem volt fizikai kapcsolat, az rendben volt. Természetesen nem voltam hozzászokva, hogy meztelenül mutogassam magam” – mondta.

Drámai karrierváltását Hollandiában meglehetősen vegyesen fogadták, ami azért is különös helyzet volt, mert a hajléktalanság és a börtön után ő ezt előrelépésként élte meg, míg a társadalom többsége (nem tudván az előző évek megpróbáltatásairól) egyértelműen lecsúszásnak látta.

Verona van de Leur azóta visszatért a torna világába is, a tavalyi stuttgarti világbajnokságon a holland média szakértőjeként vett részt. Ma már azt kívánja, bárcsak fiatalon okosabb lett volna.

Élete mélypontján ott állt a vonatsínek mellett azon gondolkodva, hogy véget vet az életének. „A családomra gondoltam, mindarra, amit elveszítettem. Az utcán éltem, semmim nem volt, nem volt mit ennem, nem volt egy fillérem sem, nem volt miért élnem. Amikor jött a vonat, elszámoltam tízig – és végül nem ugrottam. Ma sem tudom, miért nem vetettem magam elé” – emlékezett vissza.

Verona van de Leur szerint az a pillanat adott neki erőt és megtanulta, hogy „élvezze az élet minden pillanatát”.

A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.