Sokan hajlamosak a „régen minden jobb és természetesebb volt” jegyében leszólni a ma közösségi sztárjait a fotókon alkalmazott rengeteg filter és egyéb trükk miatt. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a portréfotók retusálása már a viktoriánus korban is megszokott gyakorlat volt.

Tökéletes bőr, se ránc, se szeplő

A „tűnjek szebbnek, mint amilyen vagyok” ősidők óta jelen van az embereknél. Amíg festők örökítették meg azokat, akik ezt meg tudták fizetni, addig viszonylag egyszerű volt a helyzet, hiszen csak szebbre kellett festeni a mecénást.

A fényképek megjelenésével az igény nem csökkent (sőt), úgyhogy itt is meg kellett találni a módját a szebbé varázslásnak. Hogy miként valósították meg, arról az öltözködés történetével foglalkozó történész, egyben népszerű YouTuber, Bernadette Banner beszélt egy 22 perces videóban.

A fényképezés elterjedésével persze már nem csak a híres emberek akarták, hogy a derekuk keskenyebb, az arcuk pedig szebb legyen. A XIX. század végén és a XX. század elején az emberek nagy részéről életében egy vagy két fotó készült csak, így nagyon nem volt mindegy, mi marad fenn róluk.

Bernadette Banner pár dolgot külön kiemel, például azt, hogy a legtöbb XIX. századi fotón az alanyok bőre gyakorlatilag tökéletes, és elmondható ez az alakukra is.

Utóbbi igazán a viktoriánus követő Edward-korra volt jellemző, amikor egészen abnormális lett a szépségideál, különösen a nők körében volt jellemző például a hihetetlenül (és természetellenesen) keskeny csípő.

Noha akadtak a kornak olyan hírességei, akik hajlandóak voltak a testüket sanyargató fűzőkbe bújni a darázsderék érdekében (ilyen volt az alábbi képen látható színész-modell Camille Clifford), többen választották inkább a fotók manipulálását.

Bernadette Banner szerint a történelem folyamán voltaképpen sosem volt valóban elvárás, hogy az emberek ábrázolása megfeleljen a valóságnak, mostanra azonban ez megváltozott.