Kubáról valamiért egy romantikus kép él az emberek többségében, ahol az emberek ugyan szegények, és szocializmus (vagy mi) van, de a kubaiak mégis boldogok, táncolnak, énekelnek, szivaroznak és általában egész jól érzik magukat. A valóság persze ebben az esetben is más…

Az utcákon lassan halmokban álló szemét, az igényekkel megbirkózni képtelen szennyvízcsatorna-hálózat, csőtörések – az ember nem éppen ilyennek képzeli Havannát, pedig a kubai főváros ilyen… is.

Miközben persze a világpolitikában elsősorban a kubai-amerikai kapcsolatok enyhülése volt az elmúlt hónapok egyik fontos témája, a változás csak a felszínen érzékelhető Havannában is, ahol a rohamosan elöregedő infrastruktúra és pénztelenség egyre nagyobb gondokat okoz.

„Amikor Barack Obama márciusban itt járt, az egész utcát kipucolták, a kéregetőket, koldusokat elvitték a menedékhelyekre. Új utakat építettek, sok épületet kifestettek, persze csak azokon a részeken, ahova az amerikai elnök ellátogatott. Az emberek azzal vicceltek, hogy most majd megint 50 évet kell várnunk a következő elnöki látogatásra, hogy egy új út épüljön” – mondta a 33 éves, Havannában élő művész, Hamlet Lavastida.

Ilyesmin viccelődni persze kínjában szokott az ember, és a kubaiaknak van éppen elég kínjuk a közszolgáltatásokkal, a piszkos utcákkal és a sokszor majdnem használhatatlan infrastruktúrával.

„Néha a – természetesen állami – telefontársaság ás egy gödröt, hogy kábeleket fektessen le, aztán hónapokig úgy hagyja, betemetetlenül” – tett hozzá egy példát Hamlet Lavastida.

A csőtörés rendszeres, a szemetet néha hetekig nem szállítják el az utcáról, a sok állami, központosított céh (vízművek, telefontársaság, közterület-fenntartók) közötti együttműködést pedig leginkább az anarchia szóval lehetne jellemezni.

„Nagyon komoly környezetszennyezési problémák vannak a várossal: a szemételszállítással, a levegőszennyezéssel…” – hívta fel a figyelmet a Cerróban, Havanna egyik legszegényebb kerületében élő újságíró, Luis Miguel Bahia.

Kollégája, Will Aurelievich pedig arról mesélt, hogy a környéken, ahol él, egyszer fél évig nem javították meg az eltört szennyvízelvezetőt, úgyhogy az emberek szó szerint emberi ürülékben jártak.

A gondok egyik forrása sokak szerint az elképesztő bürokrácia, mert noha a városvezetés elméletileg a parlamentnek tartozik elszámolással, pénze nincs, az a kormánytól érkezik, így minden panasz csak egy tanácsadó testülethez érkezik be, nem oda, ahol a pénzt osztják.

Az ellentmondás elég látványos, mert miközben az utcán hatalmas gödröket kell néha hónapokig kerülgetni, az oktatás és az egészségügy például ingyenes, utóbbi ráadásul jó színvonalú – mondta Helen Yaffe, a londoni gazdasági egyetem, az LSE munkatársa, aki korábban éveket élt Havannában.

„A kórházon belül az ellátás színvonala fantasztikus volt. Ugyanakkor egy olyan szobában voltunk, ahol nem volt meleg víz, mi több, folyóvíz sem. Ez is mutatja, micsoda ellentmondásokkal kell Kubának megbirkóznia, különösen az infrastruktúra területén nehéz a helyzet” – tette hozzá.

Sokak szerint mindezen jelenségek oka a pénzhiányon túl az emberek apátiájában keresendő: már senkit sem érdekel szinte semmi. Az egyik interjúalany mesélte, hogy amikor a szomszédjának az utcán bűzölgő szemétre panaszkodott, az csak annyit mondott, menjen másfele, és akkor nem érzi.

A nagy kérdés már csak az, hogy a külföldről már most is érkező (és nyilván a következő években megsokszorozódó) pénz milyen hatással lesz az országra és a kubaiakra – vajon tovább erősödik-e az individualizmus és tovább nyílik-e a szegények és az egyre markánsabban megjelenő újgazdagok közötti olló.

(Fotó: Naomi Larsson)