Nyilvánvaló, hogy a legtöbb összeesküvés-elmélet abszurd butaság, ugyanakkor egy cambridge-i történész szerint egy részükben több igazság lehet, mint elsőre gondolnánk.

Nem kétséges, hogy az összeesküvés-elméletek korában élünk, aminek részben nyilván az internet is az oka. Az embernek néha az az érzése, hogy szinte minden fontosabb eseményre azonnal akad egy elmélet, legyen az eltűnt repülőgép, terrortámadás vagy bármi más.

Ott van például a 2001. szeptember 11-i terrortámadás (a Moszadtól kezdve a CIA-n keresztül az amerikai kormányig szinte mindenki felelős volt érte), a Holdra szállás (amit egy amerikai sivatagban, esetleg egy tévéstúdióban vettek fel), a klímaváltozás, a különböző oltások, a repülőgépek által kibocsátott kémiai anyag – nyilván mindenki a végtelenségig tudná folytatni a felsorolást.

Richard Evans cambridge-i történész a konspirációs teóriák öt, széles körben elterjedt tételét vette sorba és nézte meg, mi az igazság bennük. Lássuk mi is!

1. Új jelenségről van szó

Még csak történésznek sem kell lennünk ahhoz, hogy tudjuk, ez a tétel nem igaz. Az összeesküvés-elméletek egyidősek az emberi társadalmakkal, hiszen annak mindig voltak olyan tagjai, akik bizonyos dolgokat el akartak titkolni a teljes csoport elől.

De ne menjünk ennyire messzire: a francia forradalom idején annyi volt az összeesküvés-elmélet, hogy ember legyen a talpán, aki képes volt számon tartani mindet, kezdve Robespierre vádjaival, melyek szerint ellenségei a britekkel szövetkezve akarják megdönteni hatalmát, egészen a parasztság között terjedő szóbeszédig, ami azt állította, hogy az arisztokraták le akarják mészárolni őket.

2. Az internet terjedésével népszerűbbek lettek az elméletek is

Erre csak egyetlen példát hoz fel Richard Evans, ami az elmúlt évszázad egyik legismertebb összeesküvés-elmélet: John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolását. Az eset 1963 novemberében történt, internetnek természetesen még csak nyoma sem volt, mégis, szinte a merénylet pillanatában elkezdtek keringeni az összeesküvés-elméletek, melyek jó része a mai napig tartja magát, és már alighanem kiirthatatlan.

3. A konspirációs teóriák nem mindig és szükségszerűen tévednek

Nyilván a legtöbb ilyen elmélet fantazmagória, ugyanakkor néha előfordul, hogy (legalább az alapjuk) igaz. Richard Evans azt írja, vizsgálatuk egyik központi kérdése éppen ennek a viszonynak (azaz az igazságmagnak és az abból kiinduló elméletek kapcsolatának) vizsgálata.

Az 1820-as években például virágoztak a titkos társaságok, mi több, korunkban is több fontos történelmi eseményről kiderült, hogy valóban összeesküvés következménye.

A leghíresebb nyilván a 2011. szeptember 11-i, Egyesült Államok elleni terrortámadás, amely valóban összeesküvés volt, csak éppen nem az amerikai kormány, hanem az al-Kaida tagjai szervezkedtek titokban. Egy másik példa (Amerikában maradva): a Nixon elnök bukását eredményező Watergate-ügy is összeesküvés volt, miként a 2005. július 7-i londoni terrortámadás is.

Vagy ott van az amerikai-olasz maffia története, amely már régen kvázi titkos társaságként működött, szabályos vezérigazgatósággal, behálózva az Egyesült Államokat (és részben Kubát), amikor a hivatalos szervek, élükön J. Edgar Hoover FBI-igazgatóval még az 50-es évek közepén is tagadták a szervezett bűnözés létezését.

4. Az összeesküvés-elméletek a demokrácia és a szólásszabadság elkerülhetetlen velejárói

Nos, a fentiekből talán már sejthető, hogy ez a legkevésbé sem igaz, hiszen a diktatúrák is tele vannak és voltak összeesküvés-elméletekkel. A legjobb példa erre a náci Németország, ahol Hitler betiltotta az összes politikai pártot (a nácin kívül, természetesen…), a náci ideológiát nem valló összes médiumot, így aztán gyakorlatilag kikényszerítve az ellenzéket a földalatti szervezkedésre, még ha ez sokszor csak különböző szórólapok készítésére és éjszakai terjesztésére vonatkozott.

A történelem egyébként is tele van a különböző rezsimek megbuktatásra szervezett összeesküvésekkel, legyenek azok latin-amerikai diktatúrák, arab uralkodók és hosszan sorolhatnánk.

5. Az összeesküvések formái

Ha már az elméletekről beszélünk, érdemes kitérni pár mondat erejéig az összeesküvések természetrajzára is, hiszen ezek kultúránként változnak. Ami közös bennük, az a beavatási rítus, legyen az a szabadkőművesség, a maffia, vagy bármely titkos társaság, a lényeg, hogy minél kevesebb ember tud róla, annál nagyobb biztonságban tevékenykedhet a szervezet.

Ezek a szervezetek persze mindig felkeltették az adott hatalom titkosszolgálatainak a figyelmét is, akik megpróbáltak beférkőzni ezekbe a társaságokba. Akit érdekel a témának ez a vetülete, olvassa el G.K. Chesterton Az ember, aki csütörtök volt című művét, amiben a végletekig parodizálva a jelenséget kiderül, hogy egy feltételezett terrorista merényletre szervezkedő csoport minden tagja tulajdonképpen beépített rendőr.

(via)