Mint Angliában az időjárásról, körülbelül olyan beszélgetni Brazíliában a háztartási alkalmazottakról, akikből a legtöbb ebben az országban található. A munkaügyi világszervezet szerint mintegy 7.2 millió ember. (A brazil kormány némileg alább, 6.6 millióra teszi számukat.)

Csak összehasonlításul, Indiában, ahol a népesség a brazil ötszöröse, a fizetett házi segítség száma csak 4.2 millió, míg az Egyesült Államokban csak 667.000. Egy új alkotmány-kiegészítés több jogot biztosít ennek a nem kis embertömegnek, ami persze hatalmas visszhangot keltett.

Az új törvény a kertészeket, gyerekfelvigyázókat, házvezetőnőket, sofőröket egy szintre emeli a többi bérből és fizetésből élő alkalmazottal. „Ma bezárjuk az utolsó rabszolga-negyedeket és eldobjuk a kulcsokat" – kommentálta a döntést a szenátus elnöke, Renan Calheiros.

A jelek szerint tehát változnak az idők a háziurak/hölgyek számára. Ugyanis vége a végtelenített munkaóráknak, az uk-muk-fukk elbocsájtásoknak. Mostantól ugyanúgy nyolc óra lehet a napi munkaidő, jár az egy havi fizetéses szabadság, illetve a munkaadók komoly bírsággal sújthatók, ha az elbocsájtás nem indokolt.

Mint mondják, ezzel végleg eltűnik Brazíliában a rabszolgaság, ahol egyébként a világon a legtovább tartott (1888) és a legtöbb rabszolgát hozták be (4 millió). Annak persze, hogy ennyi háztartási alkalmazott van, az is oka, hogy Brazília komoly gazdasági fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben.

Huszonhárom millió brazil emelkedett ki a szegénységből, a középosztály a legerősebb társadalmi réteg lett, és egyike azon kevés országnak, ahol a vagyoni különbségek nem nőttek, hanem csökkentek.