Hollywoodot szinte mindenki (és nem is ok nélkül) liberális, alapvetően a Demokrata Párttal rokonszenvező helynek tartja. Mégis van olyan területe az életnek, amely a mai napig szinte tabunak számít – ez pedig a sztárok homoszexualitása.

Jodie Foster nem kis bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor a Golden Globe hétfő hajnali gáláján hivatalosan is beismerte, hogy a saját neméhez vonzódik. Beszéde meglehetős felfordulást okozott Hollywoodban, ahol nem nagyon szeretik, ha a hozzá hasonló kaliberű sztárok ilyen nyilvános beismerést tesznek.

Az okokról a The Independent brit lap írt, idézve Steven Soderbergh rendezőt, aki számtalan sikerrendezése (Traffic – ezért Oscar-díjat is kapott, Erin Brockovich, az Ocean's-trilógia, Solaris), George Clooney barátsága, a parádés tervezett szereposztás (Matt Damon, Michael Douglas) és a hollywoodi mércével mérve nevetségesen alacsony, 5 millió dolláros költségvetés ellenére sem tudott pénzt keríteni a század közepének egyik legjelentősebb amerikai szórakoztató alakjáról, Liberace-ról szóló filmjéhez, mert a stúdiók szerint a homoszexualitását nyíltan soha nem vállaló, de közismerten meleg énekes-zongorista életéről készülő alkotás „túl buzis".

Mindez a közismerten liberális és inkább baloldali szimpátiájú Hollywoodban (ahol tavaly májusban a legnagyobb sztárok, így George Clooney, Salma Hayek, Tobey Maguire és Robert Downey Jnr. fejenként 40 ezer dollárt szurkoltak le Barack Obama kampányalapjába egy közös vacsoráért.

A nagy sztárok soha

Ha az okok próbáljuk megfejteni, akkor természetesen a pénznél lyukadunk ki. A meleg és leszbikus rendezők, producerek, stúdióvezetők és karakterszínészek nyugodtan vállalhatják, hogy saját nemükhöz vonzódnak, amíg az nincsen hatással a munkájukra.

A kötelező hallgatás a nagy filmek főszereplői (és főleg a sztárok) esetén lép életbe. Erről beszélt nemrégiben a közismerten meleg Rupert Everett is a BBC Hard Talk című műsorában, ahol arra figyelmeztette a fiatal színészeket, hogy ha főszerepeket akarnak, akkor nehogy eszükbe jusson előállni az igazsággal.

A hollywoodi nagy stúdiók és forgalmazók ugyanis érthető gazdasági megfontolásokból a minél több nézőt vonzó mainstream filmeket preferálja, melyek egyaránt fogyaszthatók fiatalnak és idősebbnek, nőnek és férfinak.

Márpedig amikor egy stúdió 100 millió dollárt költ egy film elkészítésére, és még egyszer ennyit a marketingre világszerte, akkor nagyon nem áll érdékben, hogy ilyesmivel botránkoztassa meg a reménybeli közönségét. Az ügynökök pedig nyomás alatt tartják a színészeket, félve attól hogy a sztárjuk egy életre megbélyegzi saját magát.

Kamuházasság, manipuláció

Akik ismerik Hollywoodot, pláne, ha dolgoztak is ott, számtalan történetet tudnak arról, miként működik mind a mai napig az elmismásolás kifinomult kultúrája. Amikor még a nagy stúdiók uralták Hollywoodot, jó pár látszatházasságot szerveztek a sajtósok és az ügynökök, így „biztosítva" egy-egy sztár rajongóit arról, hogy kedvencük nem a saját neméhez vonzódik. Ne legyenek illúzióink, ilyesmi még ma is előfordul.

Egy, a hollywoodi filmipart kitűnően ismerő, arról rendszeresen tudósító meleg író mesélte, hogy egyszer megpróbálta összeállítani a legbefolyásosabb hollywoodi melegek és leszbikusok listáját. Gyorsan meg kellett tapasztalnia, hogy még azokról a színészek sem szerepelhetnek a listán, akikről pedig hollywoodi berkekben közismert szexuális beállítottságuk.

Vannak kivételek

Gyakran maguknak a színészeknek sincs túl sok beleszólásuk a róluk kialakított kép formálásába, az az ügynökök és a stúdiók kezében van. Akik pedig felvállalják másságukat, azok java része már nem nagyon számíthat főszerepre.

Persze vannak azért kivételek is, elsősorban a színésznők között, hiszen sem Angelina Jolie, sem Anna Paquin, sem pedig Evan Rachel Wood karrierjében nem okozott törést, hogy beismerték biszexualitásukat.