Mianmar fővárosa négyszer akkora területen fekszik, mint mondjuk London, viszont még egymillióan sem lakják. Nem csoda, hogy olyan, mintha szellemváros lenne.

Amit eddig is sejteni lehetett, most bebizonyosodott: a bevándorlókkal szembeni előítélet volt az egyik legfontosabb döntési szempont az Egyesült Királyságban az uniós kilépésről szóló népszavazásban. A szomorú vicc az, hogy azok utálják leginkább a bevándorlókat, akik nem is nagyon találkoznak velük.

A kérdésre nyilván mindenkinek megvan a maga válasza, mások mellett a kórházban dolgozóknak is, akik szerint a terápiás állatokat nem csak hogy be kellene engedni az intézményekbe, de kifejezetten támogatnák, mert jót tenne a betegeknek.

Egyre többen élünk a Földön, és egyre többen élünk városokban, a folyamat pedig nem hogy lassulna, tovább gyorsul majd. Nem csoda, hogy 2030-ra a világ tíz legnagyobb városában összesen több mint 284 millió ember él majd. Még egyszer: tíz városban. De melyek ezek a metropoliszok?

Vajon min zajlik a legtöbb vita a párok között? Az ember elsőre úgy tippelné, hogy az el nem végzett házimunka, esetleg az elfelejtett évfordulók valamelyike viszi a prímet, pedig nem.

A szelfikorszakban élve mindenki a tökéletes fotó titkát kutatja. A különböző közösségi oldalakon rendszeresen bele lehet futni egy-két sikerültebb fotóba, más kérdés, hogy mi a valóság a látszat mögött. Most az egyik népszerű blogger megosztott egy olyan képet, ami megmutatja ezt.

A képzett uniós munkavállalók több mint fele tervezi, hogy elköltözik az Egyesült Királyságból, legkésőbb amint lezárul az uniós kilépési folyamat. Ami, mondani sem kell, nagyon komoly gondokat okozhat az országnak.

A házasság csodálatos dolog, legalábbis ha valakinek szerencséje van (és megdolgozik érte). Ugyanakkor aki arra számít, hogy egy diadalmenetről van szó, az nagyot fog csalódni.

Akit nyomasztott már valaha a feje fölött tornyosuló adóssághegy, annak nem kell magyarázni, hogy ez igen komoly hatással lehet az éjszakai pihenésre. De hogy ennyire, azt azért nem gondoltuk volna.

Általában nehéz szeretni azt, amikor színészek dalra fakadnak, mert ilyen esetekben nagyon sokszor valami meglehetősen kínos produkció születik. A posztban bemutatott előadók esetében nem szeretnénk ítélkezni, van köztük ilyen is, meg olyan is, a közös viszont az, hogy (talán egy kivétellel) nem nagyon köztudott, hogy a könnyűzenében is próbálkoztak, próbálkoznak.