Gyakorlatilag mióta Donald Trump a politikai porond közepére lépett (ez legyen mondjuk úgy 2015), általános a vélekedés, hogy végtelenül leegyszerűsített kommunikációja szinte példátlan az amerikai (és sok szempontból a világ)politikában.
Az idei elnökjelölési konvenciókon a jelölést elfogadó beszédek közül az egyik egy amerikai ötödikes, a másik egy nyolcadikos szintjén mozgott nyelvi bonyolultság szempontjából.
Az egyik beszédet a közvélekedés szerint borzasztóan egyszerűen fogalmazó republikánus jelölt, nem mellesleg regnáló elnök Donald Trump mondta, a másikat demokrata ellenfele, Joe Biden.
Vajon melyikük fogalmazott egyszerűbben?
Talán meglepő lesz, de nem Donald Trump. Igen, a demokrata Joe Biden beszélt egy ötödikes szintjén és szókincsével.
A megállapítás elsőre meglepő lehet, már csak azért is, mert amikor Donald Trump 2015-ben bejelentette, hogy indul az elnöki posztért, a Boston Globe azt írta, beszédét „egy negyedikes” is megérthette volna. Hozzá képest más indulók (legyenek bármely pártból), például Hillary Clinton, Ted Cruz és Marco Rubio sokkal bonyolultabban fogalmaztak.
Mindez egészen hihető volt a szakértőknek is, hiszen régóta elfogadott tétel, hogy a jobboldali populista politikusok egyszerűbb nyelven fogalmaznak, így próbálván megszólítani „a köznépet” és eltávolítani magukat a nyelvileg is választékosabb elittől.
Farage, Le Pen, Macron és a többiek
Csakhogy a The Conversation kutatása most arra jutott, hogy ez nem feltétlenül igaz. Több populistának tartott vezető sok beszédét elemezve arra jutottak, hogy ez az előfeltevés nem állja meg a helyét vagy legalábbis nem minden esetben.
A kutatók négy ország (az Egyesült Államok, Olaszország, az Egyesült Királyság és Franciaország) populistának tartott politikusainak és ellenfeleiknek beszédeit elemezték ki.
Minden politikus beszédeiből legkevesebb 100 ezer szót vettek górcső alá egy adott időszakon belül és nyelvi eszközökkel (melyek ismertetésébe nem mennénk bele, az eredeti cikkben olvasható) elemezték.
A politikusok közül megvizsgálták Donald Trump amerikai elnök, Matteo Salvini olasz, Nigel Farage brit és Marine Le Pen francia politikus beszédeit – őket mindannyian populistának tartja a közvélekedés.
A másik oldalon Hillary Clinton (négy évvel ezelőtti kampánybeszédeivel) mellett Emmanuel Macron francia elnök szerepelt, Olaszországból és az Egyesült Királyságból is mainstream politikusokat választottak a 2014-2016-os időszakból.
Meglepő eredmények
Az első meglepetés, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban messze nem volt olyan nagy különbség Donald Trump és Hillary Clinton beszédeinek összetettsége között, mint anno a közvélekedés tartotta. A jelenlegi elnök egy hatodikos, míg demokrata ellenfele egy hetedikes szintjén beszélt.
A másik három országban még nagyobb meglepetések születtek. Olaszországban a Ligát vezető Matteo Salvini csak egyetlen szempontból volt egyszerűbb, mint ellenfelei, az egyaránt jogi végzettségű demokrata párti Matteo Renzi és a jobbközép Angelino Alfano.
Az Egyesült Királyságban az Oxfordban végzett, akkor a Munkáspártot vezető Ed Miliband egyenesen egyszerűbben fogalmazott, mint a UKIP elnöke, Nigel Farage.
Ennek elsődleges oka utóbbi mondatainak hossza volt. A megnyilatkozásai miatt sokszor gúny tárgyává tett Nigel Farage mondatai átlagosan 24,61 szó hosszúak voltak, míg Ed Miliband 13,99, a konzervatív kormányfő. David Cameron 15,49 szavas mondatokban beszélt.
Ha ez nem lenne elég, Franciaországban Marine Le Pen folyamatosan összetettebb nyelvet használt, mint politikai ellenfele, az elit Ecole Nationale d'Administration „terméke”, Emmanuel Macron.
Olyannyira, hogy míg a szélsőjobboldali politikus beszédei a nyelvészek szerint kifejezetten „nehéznek” számítottak, addig Macron megnyilvánulásai csak a „standard” szintet érték el.
Mi magyarázza mindezt?
A kérdés most már csak az, hogy mindez miért van így. Az egyik magyarázat szerint nem a populista politikusok beszédei javultak fel, hanem a mainstream színvonala közeledett hozzájuk vagy egyenesen esett be alájuk.
A másik lehetőség, hogy a mainstream politikusok kommunikációs tanácsadóikra hallgatva folyamatosan lebutították a beszédeiket, miközben ezzel párhuzamosan a populisták éppen azért, hogy ne tűnjön a kommunikációjuk irányítottnak, elkezdtek hosszabb mondatokban beszélni.
Erre jó példa lehet a brit Nigel Farage, akinek hosszú mondatai sokakban felidézték a kocsmai hőzöngők végeláthatatlan szövegélésnek stratégiáját. Eközben Franciaországban Marine Le Pen azért beszélt hosszabban, mert így próbált meg szembemenni Emmanuel Macron angolszász politikából átvett rövidebb megnyilatkozásaival, ezzel is ragaszkodva a francia hagyományokhoz.
Mindenesetre az eredmények már csak azért is elgondolkodtatók, mert az ember hajlamos tényként elfogadni, hogy a jobboldali populista politikusok azért népszerűek, mert cinikusan egészen egyszerű nyelvezetet használva próbálják megszólítani „az egészen egyszerű szavazóikat”, szemben például az olyan, inkább mainstream politikusokkal, mint Joe Biden.
A probléma ezzel csak annyi, hogy mint láttuk, a valóság ennél sokkal bonyolultabb.
(Fotó: twitter.com/potus)
A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.
