Az otthoni munkavégzés egyik velejárója a videókonferenciák, -értekezletek özöne. Érdekes módon egy-egy ilyen megbeszélés rendkívül kimerítő tud lenni. Először ezt a magunk részéről elég furcsának és indokolatlannak éreztük, ám kiderült, a jelenség nem véletlen és tudományos alapja van. De legalább tenni is lehet ellene.

A járvány és az azzal járó bezártság számtalan új jelenséget hozott magával, ezek közül az egyik a „Zoom-kimerültség”, ami nem más, mint a videókonferenciák okozta mentális kimerültség.

Vajon miért van az, hogy miközben egy fél- vagy egyórás podcastot minden különösebb fejfájás nélkül végig tudunk hallgatni, nem beszélve a laptopon vagy tableten nézett filmekről, akár már egy rövidebb értekezlet is kimerít?

A tudományos vizsgálatokon alapuló válasz az, hogy az interneten valós időben érkező hangok túlságosan nyersek, szerkesztetlenek, ezért sokkal fárasztóbbak még akkor is, ha például csak nézőként és hallgatóként vagyunk jelen egy netes megbeszélésen.

A jó hír az, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie, mi magunk is javíthatunk rajta pár kisebb-nagyobb változtatással.

Ne keltsünk plusz zajt

A nem természetes, váratlan és idegesítő zajok zavarják az agyat, arra kényszerítve, hogy rájuk koncentráljon. Egy konferenciahívás vagy videós értekezlet esetén a hangunkat a mikrofon átalakítja, a magas frekvenciatartományba tartozó hangokat ráadásul felerősíti, létrehozva ezzel az úgynevezett Mickey egér-hatást.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden olyan zaj, amit egy megszokott értekezleten észre sem vennénk (székek nyikorgása, ital fogyasztása, stb.) a mikrofon miatt felerősödik és olyan hatást kelt, mintha egyenesen a fülünk mellett csinálnák.

Ha ezeket az egyébként megszokott zajokat elkerüljük, azzal a magunk és mások kényelemérzetét jelentősen növelhetjük. Sokat segíthet az is, ha nem a laptop mikrofonját használjuk, hanem egy mikrofonos fülhallgatót, mert már az is elég jól szűri a környezet zajait.

Új etikettek

Azzal, hogy nem személyesen találkozunk, hanem a digitális térben, megváltoztak a metakommunikáció formái is. A verbális és non-verbális kommunikáció, mellyel eddig azt jeleztük, hogy figyelünk (bólogatás, hümmögés, egy-egy bátorító „igen, értem”) a digitális térben ha el nem is tűnik teljesen, de hatása jelentősen csökken.

Különösen igaz ez, ha valamiért akadozik a kapcsolat (esetleg az is előfordulhat, hogy a másikat nem is látjuk, csak halljuk), mert ilyenkor az agyunk megpróbálja kitölteni az üres helyeket, ami nem kis erőfeszítésébe kerül.

Ezen csak úgy tudunk segíteni, ha elfogadjuk, hogy a digitális térben folytatott beszélgetéseknek más az etikettje. Sokat segítünk például, ha beköszönés után elnémítjuk a mikrofont és csak akkor élesítjük megint, amikor mi beszélünk.

Fontos, hogy szépen artikuláljunk, ne motyogjunk, amikor pedig mások beszélnek, akkor ne vágjunk a szavukba.

Ja, és ha lehet, figyeljünk arra is, hogy az értekezlet ideje alatt más lehetőleg ne foglalja el a sávszélességet azzal, hogy sorozatot néz valamelyik streamingszolgáltatón.

Találjuk meg a helyünk

Mármint szó szerint. Ugyanis míg egy irodában az agy ösztönösen szűri a zajokat szétválasztva azokat hely és irány szerint, addig a digitális térben a környezet zajai és a helyiség akusztikája miatt ez szinte lehetetlen.

Tehát míg akár egy zsúfolt szobában is képesek vagyunk egyetlen beszélőre összpontosítani, addig ez egy videókonferencia esetében képtelenség, ugyanis nem érzékeljük a térbeli irányokat.

Nyilván otthon is megtehetünk bizonyos lépéseket. Mindenekelőtt ha tehetjük, zárjuk be az ajtót, megelőzve ezzel, hogy mások (akár gyerekek, akár háziállatok) megzavarjanak és zajongjanak.

A csupasz falak nagyon visszhangosak és bár nyilván nem akarjuk a nappali falát tojásosdobozokkal kidekorálni, de az akusztikus környezetet ettől még javíthatjuk például a visszhang csökkentésével. Ehhez jó lehet valamilyen puha anyag, de elég jó szolgálatot tesznek a könyvespolcok is.

Összességében sokat tehetünk azért, hogy ne készítsük ki az agyunkat nap nap után a videóhívásokkal és konferenciabeszélgetésekkel – igaz, miként a legtöbb más esetben, ehhez a többi ember segítsége is kell.

Vajon hogyan élünk majd a járvány után?

(Fotó: pixabay.com/tumisu)

A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.