Az egész világot bejárta az a jelenet, amikor az Európai Parlament képviselői egy brit dallal búcsúztatták távozó brit társaikat. Az Auld Lang Syne Magyarországon leginkább az évvégi ünnepekhez kötődő dal, szóval miért pont ezt énekelték?
Az Európai Parlament 621 igen, 43 nem szavazattal, 13 tartózkodás mellett szavazta meg szerdán az Egyesült Királysággal kötött kilépési egyezményt. Ezt követően az EP-képviselők a Robert Burns versére írt Auld Lang Syne című dalt énekelték.
Magyarországon talán leginkább szilveszteri dalként ismerik az Auld Lang Syne-t, ami annyiban igaz, hogy a dalt előszeretettel éneklik az újév első perceiben, ám az voltaképpen arról szól, hogy az ember nem felejti el a régi barátokat, így teljesen helyénvaló volt szerdán is.
A kezdeményezés a német Zöld Párt európai parlamenti képviselője, Terry Reintke nevéhez fűződik, aki azt írta, szeretné, ha az Egyesült Királyság kilépése szép pillanat lenne, a képviselők megmutatnák, hogy a „barátság és szövetség” megmarad január 31. után is.
Ezért emailben kereste meg a többi képviselőt. „Sokunk számára ez szívszorító pillanat lesz. Az EU-Uk barátság csoport első ülésén azt javasoltam, próbáljuk meg szépen befejezni. Igen, szomorúan leszünk, de egyúttal hadd legyünk optimisták is a jövőt illetően, hadd mutassuk meg, hogy a barátságunk és szövetségünk január 31. után is marad.
MEPs will attempt to sing Auld Lang Syne after they vote in favour of the Brexit Withdrawal Agreement tomorrow. @TerryReintke has helpfully sent round the lyrics and a YouTube clip for the uninitiated pic.twitter.com/0zVGNjCpv0
— Mehreen (@MehreenKhn) January 28, 2020
Terry Reintke a biztonság kedvéért a levélhez csatolt egy linket a szöveghez és a zenéhez, ha esetleg valaki nem ismerné.
Réges-rég
Az Auld Lang Syne egyébként Robert Burns skót költő 1788-ban egy korábbi népdal dallamára írt verse, amit az angol nyelvű országokban sokszor énekelnek például temetéseken is.
A skót cím körülbelül annyit tesz, hogy „Réges-rég”. Az auld lang syne kifejezés nem Robert Burns találmánya, már a 16. században szerepelt versekben és népdalokban.
„Ez egy régi dal, amit sosem nyomtattak ki, még kéziratban sem jegyeztek le, míg le nem írtam, ahogyan egy öregembertől hallottam” – írta Robert Burns abban a levélben, mellyel az eredeti dal egy példányát elküldte a Skót Zenei Múzeumnak.
Ha az ember ilyet olvas, akkor joggal kezd gyanakodni, hogy azért akadhat valami csavar a történetben. Itt is erről van szó, a szöveg nagy részét természetesen Robert Burns írta, de az is igaz, hogy egyes részek már megvoltak korábban is.
James Watson például 1711-ben nyomtatott ki egy azonos című balladát, aminek az első versszaka és refrénje erősen hasonlít Robert Burns változatára.
A régi szép napok emlékére
Végül a Wikipédia segítségével következzen a vers első négy versszaka (amiből jellemzően csak az első kettőt éneklik).
El kellene felejtenünk régi ismerőseinket
Többé soha nem gondolva rájuk?
El kellene felejtenünk régi ismerőseinket
És a régi szép napokat?
A régmúlt napokért, kedves
A régi szép napokért
Iszunk majd egy pohárnyi jóságot
A régi szép napok emlékére
És biztosan megveszed a korsó söröd!
És biztosan én is megveszem az enyémet!
Iszunk egy pint kedvességet
A régi szép napok emlékére
A régmúlt napokért, kedves
A régi szép napokért
Iszunk majd egy pohárnyi jóságot
A régi szép napok emlékére
A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.
