Egyre többen kénytelenek egyre hosszabban ingázni az otthonuk és a munkahelyük között az Egyesült Államokban. Ráadásul meglepő módon ezúttal nem a nagyvárosokban élők járnak igazán rosszul.
Az úgynevezett „szuperingázók” (azaz akik minimum 90 percet töltenek csak az egyik irányba ingázással naponta) száma 32 százalékkal emelkedett 2005 és 2017 között, míg a „sima” ingázóknál ez 9 százalék volt az Egyesült Államokban.
Az Apartmentlist.com megyékre lebontott adatai azt mutatják, hogy a legrosszabb helyzetben még mindig a két parton fekvő nagyvárosok (például New York vagy San Francisco) lakosai vannak, ugyanakkor egyre többet kell utazniuk a leszakadóban lévő területeken élőknek is.
„Az Ohio-Nyugat-Virginia-Kentucky háromszög hagyományosan a szénbányászatból élt. Az elmúlt években az itt található bányák nagy részét bezárták. Azok, akik még mindig az iparágban dolgoznak, kénytelenek egyre messzebb utazni a még működő munkahelyekre, hiszen olyan kevés maradt belőlük” - mondta Chris Salviati közgazdász.
Külön érdekes, hogy mindez éppen ellentétes azzal, ami a New Yorkhoz vagy San Franciscóhoz hasonló nagyvárosokban lejátszódott.
„Ezekben a metropoliszokban a szuperingázás a gyors gazdasági növekedés jele volt, hiszen egyre több lett a munka, miközben a lakhatás problémát jelentett. Így aztán az ingatlanok kifejezetten drágává váltak, ami a külvárosokba tolta ki az embereket” - magyarázta Chris Salviati.
Ezzel szemben most éppen a munkalehetőségek hiánya miatt kell egyre többet utazni, elsősorban a kékgalléros (azaz kétkezi munkát végző) embereknek. Miközben a fehérgalléros munkavállalók kifejezetten keveset ingáznak.
(Fotó: pixabay.com/free-photos)
A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.
