A japán főváros sajátos lakhatási helyzete miatt egyre többen szorulnak igazán kicsi, 10 négyzetméternél is kisebb alapterületű otthonokba. Vannak trükkök, amelyekkel az ilyen lakásokat is fel lehet dobni.

A 25 éves Sotaro Ito egy 9,46 négyzetméteres lakásban él Tokió Koenji negyedében. A lakás sokkal inkább hasonlít egy irodára, az íróasztal és a szék a szoba egyharmadát elfoglalja. 

A falhoz van támasztva egy párna, amin olvasni szokott, de nincs annyi hely, hogy kinyújtsa a lábát. Egy szárítókötél van kifüggesztve a két fal közé, a konyha pedig egy kis mosogatóból és egy indukciós főzőlapból áll. 

Bár az alapterület kicsi, a belmagassággal nincs gond, 3,6 méteres. Három ablak is van a falon, így elég fény jut be. Egy fehér létra vezet fel a galériába, ahol az ágy található. Ennek a magassága 1,4 méter, így a japán fiú éppen fel tud ülni. 

Sok más egyszemélyes lakástól eltérően, külön helyiségben van a zuhanyzó és a Japánban megszokott high-tech vécé. 

Tokióra jellemzőek a kisméretű lakóterek, a kapszulahotelektől és készházaktól a több albérlős házakig terjednek a lehetőségek. 

A helyhiány és a magas ingatlanárak ugyanis arra késztették a kivitelezőket és beruházókat, hogy korlátozott hellyel dolgozzanak, ami kis házakat és nyúlüregnyi lakásokat eredményezett a főváros környékén. 

Ezek a mini helyek is hozzájárultak az egyik sztereotípiához: a japánok munkamániások, keveset vannak otthon, akkor pedig megfelelnek a szűk szobák is. 

A fiatalok a célközönség 

Mostanában egyre keresettebbek az okosan kitalált kis lakások, amelyek főleg a fiatal munkavállalókat célozzák meg, akik szívesen lemondanak a nagyobb alapterületről a megfizethető lakbér és a jó elhelyezkedés érdekében. 

„Tíz lakást megnéztem, mielőtt ezt választottam” – mondta Ito, aki itt találta meg a legtöbb dolgot, ami a kívánságlistáján szerepelt. Egy viszonylag új lakást keresett, fontos volt az elhelyezkedés, és az, hogy külön mosdó és vécé legyen. 

60-70 ezer jent (160-185 ezer forint) tudott a bérleti díjra fizetni. Fontos volt az is, hogy a légkondi a plafonnál legyen, ha a galérián alszik, mert csak így lehet elviselni a meleg nyarakat. 

A legtöbb lakás sötét volt és lelakott, vagy távolabb helyezkedtek el a neki fontos megállóktól, ám ebbe rögtön beleszeretett. 66 500 jent (177 ezer forint) fizet havonta, amiben a rezsi nincs benne, viszont az internetet ingyenesen használhatja. 

A legtöbb kiadó lakásnál négyhavi előleget vagy kauciót kérnek, ám ezúttal erre sem volt szükség, ami szintén a pozitívumok közé tartozott. 

„Eddig kényelmes. Csak kevés cuccom van, és könnyű boldogulni, hiszen minden szó szerint elérhető távolságban van. Persze zsúfolt a szoba, ha a barátok átjönnek, egy embernek a földön, egynek pedig a galérián kell ülnie” – mondta a Japan Timesnak. 

Szabadalmaztatott megoldás 

A lakást a Spilytus nevű cég tervezte, amelynek hasonló ingatlanjai iránt óriási a kereslet, 99 százalékos a kihasználtság. A társaság 2012 óta működik, és már éves bevétele elérte a 3 milliárd jent (8 milliárd forint). 

A cég Tokióban eddig 70 kétszintes épületet húzott fel, mindegyikben nagyjából húsz minilakással. A Ququrinek nevezett kis, 9-13 négyzetméteres lakóegységekből álló házakat már szabadalmaztatták is. 

„Milliméterre megtervezzük az elrendezést” – mondta Kimoto Rie, a cég PR-vezetője. Azonban nem mindenki fogadta jól Japánban sem a megoldást, volt olyan televízió, amely disznóólhoz hasonlította a lakásokat. 

A cégnél úgy vélik, az ördög a részletekben rejlik. A japán építési előírások előírják, hogy az ilyen méretű épületekben a mennyezet maximális magassága nem lehet több mint a szerkezetet tartó oszlopok szélességének 30-szorosa. 

A 3,6 méter magas mennyezet biztosítása érdekében a vállalat 12 centiméteres oszlopot használ, amelyek 15 százalékkal vastagabbak, mint a tipikus fából készült lakóházakban. 

„Ez lehetővé teszi számunkra, hogy tágas tereket építsünk a galérián, amelyek lényegében extra helyiségként működnek” - magyarázta. 

A padló színét barnáról fehérre változtatták, hogy világosabb környezetet teremtsenek. A nagy ablakokkal így sokkal nyitottabbnak tűnik az egyébként zsebkendőnyi helyiség is. 

Ito szomszédságában Uran Kanda, egy 20 éves énekes-dalszerző lakik. Ő itt, 9,1 négyzetméteren rendezte be stúdióját, és a galérián alszik. 

„Először meglepődtem, mennyire kicsi a hely, de aztán jól bevált. Nincs szükségem nagy konyhára, mivel általában étteremben eszem, vagy készételeket veszek. A ruhák tárolása jelentett kihívást, de kitaláltam, hogy a létra hátuljára aggatom őket, így nem foglalnak annyi helyet” – mondta. 

Lakását egy hosszú, kék függönnyel dobta fel, amelybe kis csillagalakú lukakat vágott. „Ez az én kis fészkem” – tette hozzá. 

Nem újkeletű 

A kis lakóterek iránti kereslet az utóbbi évtizedekben nőtt meg, de a koncepció régebbre nyúlik vissza. 

Egy építész, Azuma Takamitsu 1966-ban, amikor gyors urbanizáció zajlott Tokióban és a hely értékké vált, egy 20 négyzetméter alapterületű saroktelket tudott megvenni, ám ebből kihozta a maximumot, és egy 65 négyzetméteres házat valósított meg. 

Kurokawa Kisho, a Metabolizmusnak nevezett mozgalom egyik alapítója 1972-ben építette meg az ikonikus Nakagin Kapszula Tornyot, amiben 140 kis betonfülke található. 

A kisebb lakások felfutása folytatódott és tart manapság is, köszönhetően annak is, hogy a nagyvárosok lakossága nő. Tokióé egy év alatt közel 80 ezerrel gyarapodott, ami 9 százalékos emelkedés az egy évvel korábbi növekedéshez képest – miközben Japán lakosságának száma fogy. 

Takeru Stewart, egy Japánban felnövő, de Seattle-ben élő építész szerint a helyzet nem csak az ázsiai országra jellemző, az Egyesült Államokban is egyre több a mikrolakás. 

Tokióban ő maga is megszállt hasonló kis lakásokban, és komoly kételyei vannak, hogy mennyire élhetők. Hozzáteszi, hogy a nagyobb nem feltétlenül jobb, de egy ponton túl a mikrolakás egyszerűen túl kicsi. 

Maximális helykihasználás 

A japánok is tanulják, hogyan oldják meg az életüket a kis alapterületen. A 22 éves Murata Ashirani 9,3 négyzetméteren lakik, és vlogot indított, amelyben megmutatja, milyen trükkök vannak a helykihasználásra. 

Erős műanyagrudakat és akasztókat használ a ruhák és a háztartási eszközök tárolására. Szeret főzni, így van egy hordozható asztala, amit az íróasztala alatt tart, és csak az ételek készítésekor húz ki. 

Murata gyerekkorában Kuala Lumpurban és Londonban is élt, 13 évesen költözött vissza Tokióba. Ez az első lakás, amit kibérelt, és a legkisebb, amit valaha látott – viszont központi helyen van. 

„Sok másikat megnéztem, és ezért az árért csak egyszobásat tudtam volna kivenni máshol is. Nem tetszett, mert nem akartam, hogy a konyha ugyanott legyen, ahol alszom. Amikor megnéztük a szüleimmel, mind meglepődtünk, hogy milyen kicsi a lakás, nem is hittem volna, hogy ilyen kicsi létezik” – emlékezett vissza. 

A Ququrikben nem csak a lakások kicsik: a folyosó 80 centi széles, olyan szűk, hogy nem lehet elférni, ha valaki kinyitja az ajtót. Ha egy emelet területe 100 négyzetméter felett van, akkor már 1,2 méter széles folyosókat kell építeni a rendelkezések szerint – de a helykihasználás miatt ennek kikerülésére figyelnek. 

Az építtető cég koncepciója, hogy a mikrolakás-tömbök forgalmas helyeken, állomások közelében legyenek. Itt magasak a lakbérek, de ennél olcsóbbat tudnak ajánlani a miniotthonokban 20-30 ezer jennel (50-75 ezer forinttal). 

A Spilytus csak a kivitelezésért felel, utána eladja a házakat – egy épületet nagyjából 200 millió jenért (530 millió forint) tudnak értékesíteni. Mivel azonban a törpelakásokat könnyű kiadni, a jövedelmezőség magas, így a tulajdonosok is sorba állnak. 

Megosztott otthon 

Van egy másik trend is Japánban, amely válaszolni kíván a magas lakhatási költségekre és a társadalmi elszigeteltségre. A The We Company közösségi munkahely a megosztott irodák mellett megosztott lakásokat is kínál. 

A hálószoba mindenkinek saját, és nem túl nagy, de a többi helyiséget közösen használhatják – mint egy kollégiumban. Ehhez már több startup is csatlakozott. 

A 30 éves Anju Ishiyama vezető beosztásban dolgozik, és egy hasonló koncepciójú lakásban él. Az épület a központi Shibuya kerületben található. Egy emeleten 19 lakás van, 33 és 45 négyzetméter közöttiek, mindegyikben egy-négy lakóval. A társalgó és a konyha közös, valamint edzőterem is használható. 

„Olyanok vagyunk, mint egy kibővített család. Mindenki részt vesz a mindennapi feladatokban” – mondta a nő. 

A megosztott lakás projekt Cift néven fut. Két éve indult, egyelőre három épületben adnak ki lakásokat a tagoknak. Egy közösségként működnek, így fontos a beköltöző személye és szellemisége is, hogy megértse és elfogadja a filozófiát.

(Fotó: Ryusei Takahashi)