Ha Amerika, akkor hot dog, hiszen a hamburger mellett talán a virsli és kifli kettőse az egyik legklasszikusabb amerikai étel. Minden baseball mérkőzésen kapható, rengeteg helyen árulják az utcán és persze a kerti sütögetések elengedhetetlen kelléke. Története kezdetéhez egészen a XIX. század közepéig kell visszamennünk.

Történt még 1856-ban, hogy egy német bevándorló, bizonyos Charles L. Feltman amerikai földre tette a lábát, oly sok honfitársához hasonlóan magával hozva a frankfurti virsli iránti szenvedélyét. 

Az egyébként pék Feltman 1865-ben nyitotta meg Brooklynban saját pékségét, ami egész jól ment, nem utolsósorban a Coney Islandre szállított pitéknek köszönhetően (mellette kagylót is árult, ha már úgyis ott volt a kis kézikocsija). 

Csakhogy a vásárlók azt mondták Feltmannak, hogy a maguk részéről a hideg kagyló helyett szívesebben ennének valami meleget, így aztán 1867-ben a jó üzleti érzékkel megáldott német azzal kereste meg kézikocsija gyártóját, hogy kicsit meg kellene buherálni a járgányt. Ez meg is történt, így az alkalmas lett arra, hogy faszénnel fűtve virslit lehessen főzni benne és kapott egy fém dobozt is a kenyér melegen tartására. 

A kirobbanó sikerhez még valami kellett: kenyér helyett kiflibe kezdte tenni a virslit, így azt a tengerparton is kényelmesen meg lehetett enni. Ekkor ugyan még nem ghot dognak hívták, de a sikerre jellemző, hogy Feltman az első nyáron 4000 darabot adott el az általa csak „Coney Island red hot”-nak nevezett finomságból. 

Ismét eltelt egy pár év, amikor 1871-ben Feltman kibérelt egy kis helyet az óceán partján és megnyitotta Ocean Pavilion névre hallgató kis éttermét. A sikerrel jött a terjeszkedés, olyannyira, hogy a századfordulóra már rengeteg helyen árulta a hot dogot, volt 9 étterme, táncterme, szabadtéri mozija, hullámvasútja, szállodája és még sorolhatnánk. 

Legjobb időszakában Feltman napi (!!) 40 ezer hot dogot adott el, nem csoda, hgy 1910-ben vagyonos emberként hunyt el. Az akkor már fiai, Charles és Alfred által irányított cége több, mint 1000 alkalmazottal dolgozott és az 1920-as évekre a Feltman’s a világ legnagyobb étteremláncainak egyike lett. 

A századfordulós robbanásszerű növekedés idején jelent meg a cégnél egy lengyel bevándorló, Nathan Handwerker, akinek az volt a dolga, hogy felszeletelje a kifliket. Két barátja rábeszélte, hogy kezdjen saját vállalkozásba. 

Natha Handwerker nekiállt pénzt gyűjteni (nem ritkán a Feltman’s konyhájának padlóján alva spórolt a lakbéren), míg végül 1916-ban 300 dollárral és felesége családi receptjével belevágott a nagy kalandba - írta összeállításában a BBC. 

Trükkje egyszerű volt: régi munkaadója közelében nyitotta meg saját standját és ráment a tömegtermelésre, árban alávágva az immár rivális Feltman’s-nak, nem kis sikert aratva. 

A Feltman-család az 1940-es években eladta a céget, elég jó ütemérzékkel, mert azt 1954-ben végül bezárták. Így aztán a század közepére a Nathan’s lett az egyetlen hot dogos Coney Islanden. 

Ami olyan jól ment, hogy elképesztő méretű vállalatbirodalom lett belőle, jelenleg tíz országban 55 ezer helyen árulnak (nem csak) hot dogokat.

(Fotó: pixabay.com/hannahchen)