Két nő, a 40 éves Hyeona és a 43 éves Jeong-Ah Kim a jobb élet reményében hagyta el Észak-Koreát, de Kínába menekülve csak folytatódtak a megpróbáltatások. Megrázó történetek szökésről, bántalmazásról és elveszített gyerekekről.
„Nem akartam meghalni egy olyan börtönben, mint Észak-Korea. 1998-ban a családommal úgy döntöttünk, hogy Kínába menekülünk, lefizettünk egy határőrt a Tumen folyónál tíz kenyérrel, hat kiló hússal és egy üveg alkohollal” – elevenítette fel szökése történetét Hyeona.
Amint átlépte a határt, egy úgynevezett házasságpiacra csempészték, ahol eladták egy férfinak, akivel össze kellett házasodnia.
A következő kilenc évben az észak-koreai hatóságok és a kínai rendőrség macska-egér játékot űztek a nővel, újra meg újra visszatelepítették szülőhazájába, az akarata ellenére, de ő újra meg újra megszökött.
Amikor már a harmadik alkalommal küldték vissza, az őrök felfedezték, hogy terhes. Ekkor munkatáborba küldték a többi női disszidenssel.
„Három hónapos várandós voltam, de Észak-Koreában a vegyes rasszú gyerekeket nem fogadják el emberi lényként. A tábor minden éjjel megtelt a hazatoloncolt nők sikolyaival, akiknek el kellett vetetniük a gyereküket” – mesélte.
„Amikor értem jöttek, nem helyeztek ágyra vagy műtőasztalra, csak egy asztalra fektettek. Az őrök a fejem fölé emelték a karjaimat, miközben egy orvos szétfeszítette a lábaimat. Csipesszel tépte darabokra, leszakította a végtagjait. Nem használtak semmilyen érzéstelenítőt, így a fájdalom leírhatatlan volt, de a fizikai fájdalomnál a pszichológiai még rosszabb volt. Nem tarthattam a kezemben az első gyerekemet, de láttam, ahogy halálra zúzzák” – emlékezett vissza.
Jeong-Ah története
A másik nő, Jeong-Ah az észak-koreai párt, a Munkapárt tagja volt, tisztként szolgált a katonaságban. Azonban 2001-ben a menekülés mellett döntött, miután férje annyira megverte, hogy elvetélt. Szintén Kínába menekült, ahol a házasságpiacon kétezer dollárért adták el.
„A férfiak megnéztek, mustráltak minket, mintha árucikkek lennénk, nem pedig emberi lények érzésekkel. Nézték a testünket, és utasítottak, hogy álljunk fel, üljünk le, forduljunk meg. Arra voltak kíváncsiak, hogy a kinézett nő milyen állapotban van és ki tud-e hordani egy gyereket. 30 éves voltam, de 25-nek mondtak, mert így több pénzt elkérhettek értem” – mondta.
Azonban nem tudta, hogy már a disszidáláskor is terhes volt. Ahol lakott, az emberek azt mondták a rendőröknek, hogy egy észak-koreai gyereket hord a szíve alatt. Őrizetbe vették és a rendőrségre szállították.
„A katonai rangom miatt majdnem biztosan kivégeztek volna, ha visszaküldenek Észak-Koreába. Öngyilkosságot kíséreltem meg, amíg a kínaiak őrizetbe tartottak. Nem tudtam volna szembenézni a még több szenvedéssel” – emlékezett vissza.
Végül csak büntetést kellett fizetnie, és meg kellett ígérnie, hogy a gyereket átadja az új férjének, aki maga neveli majd fel. A nő kislánynak adott életet, és egy rövid ideig együtt élt a család. Amikor azonban a gyerek két éves lett, Jeong-Ah újra menekült.
„Nem akartam, hogy a lányom lássa, őrizetbe vesznek és visszatoloncolnak. Tudtam, hogy ha maradok, ismét elkaphatnak, és akár a gyerekemet is visszaküldhetik. Ha a férjemmel hagyom, legalább esélyt kap, hogy Kínában élhessen és nem kell átélnie azt, amit nekem.”
A nő az Egyesült Királyságba került, és mindent megpróbált, hogy kapcsolatba lépjen a lányával, de attól fél, már ellene hangolták.
„Csak meg akarom érinteni, át akarom ölelni. Az apja azt állítja, hogy magára hagytam, de ez nem igaz. Nem érti meg, hogy azért jöttem el, hogy megvédjem őt.”
Nem egyedi esetek
Hyeona és Jeong-Ah története döbbenetes, de korántsem ritka. Új felmérések szerint a Kínába menekülő nők és lányok felét szexre kényszerítik vagy eladják feleségnek.
Ez a feketepiac 105 millió dolláros kereskedelmet bonyolít le évente. Amint eladják őket, sok nőt kényszerítenek arra, hogy bordélyházakban dolgozzanak, gyakran verik és kínozzák őket. Jelentések szerint már 9 éves lányok is az áldozatok között vannak.
Már mindketten Dél-Koreában élnek, és annak szentelik az életüket, hogy felhívják a figyelmet a nőkkel szembeni jogtiprásokra.
„Észak-Korea tragédiája nemcsak az, amit a rossz emberek tesznek, hanem az is, hogy a jók nem tesznek semmit ellene. Az erőszakos rezsimnek meg kell buknia és el kell tűnnie. Az egyetlen módja ennek az, ha az emberek tudnak róla és tesznek valamit, nem maradnak csendben, ahogy éveken keresztül történt” – tette hozzá Hyeona.
(Fotó: pixabay.com/589724)
