Szakértőkkel – idegtudománnyal foglalkozóktól és pszichológusoktól kezdve túsztárgyalókig, titkosügynökök beszervezőiig és asztronautákig – beszélve egyetértés van abban, hogy önmagunk megtévesztése és az öntudatosság hiánya fogja vissza leginkább az embereket.

De mit is jelent önmagunk megtévesztése? Ha nem látjuk magunkat objektíven, ha nem ismerjük fel az erősségeinket és még fontosabban a gyengeségeinket. 

Ha nem vagyunk tisztában a kognitív torzításainkkal, valamint azokkal a gondolati mintákkal és mentális függőségekkel, amelyek megakadályozzák, hogy elérjük, amit akarunk. 

Ne csapjuk be magunkat! Csak megtévesztjük magunkat, ha elutasítjuk a kritikát és a visszajelzést, csak azért, mert nem a kedvünkre való, vagy azért mondunk nemet ötletekre, mert nem szeretjük őket. Szintén ide tartozik, ha a hibáinkért nem vállalunk felelősséget, hanem kifogásokat keresünk vagy mást okolunk miattuk. 

Miért olyan fontos az önismeret? 

Mert meg kell találnunk és tanulnunk, hogyan is működünk, és azt hogyan lehet a valósággal összhangba hozni. Ha ennek a meghatározásában hibázunk, az az egyik legnagyobb csapda, amibe életünk folyamán beleeshetünk. Ismernünk kell a saját erősségeinket és gyengeségeinket. 

Ray Dalio, a Bridgewater nevű hedge fund milliárdos alapítója Principles című könyvében és előadásaiban osztotta meg annak a filozófiáját, hogyan látja a világot. Az önismeret és az objektív igazság kutatása munkájának alapkövei. 

„Furcsa, hogy félünk attól, hogy hibázunk, és attól is, ha ismerjük a gyengeségeket. Pedig a hibák a folyamat részei, és mindenkinek vannak gyengeségei. Az általam ismert legnagyszerűbb embereknek is vannak hibái, mégis sikeressé váltak, mert tudták, hogyan kompenzálják ezeket. Tudatában voltak ennek. A legbutább emberek, akiket ismerek, a kevésbé sikeres emberek azok, akik nem ismerik a hibáikat és csak növelték azokat” – mondta egy interjúban. 

Tanulás helyett mást okolunk 

Hasonlóról ír Carol Dwech kutatási pszichológus a Mindset című könyvében. A szakértő szerint az emberek ahelyett, hogy tanulnának a hibáikból, megpróbálják az önbecsülésüket helyreállítani, azáltal, hogy mást okolnak vagy kifogásokat keresnek. 

Egészen addig tanulhatunk a hibákból, ameddig elismerjük, hogy elkövettük őket. Ehhez elég öntudatosnak kell lenni és azt mondani, igen, elszúrtam, és vállalni a felelősséget. Öntudatosság hiányában folyamatosan nem veszünk tudomást a valóságból érkező visszacsatolásokról. 

Ha az önbecsülésünket akarjuk helyrehozni, talán olyanokat keresünk, akik még jobban elszúrták, akiket okolhatunk, vagy csak tovább bizonygatjuk a vélt igazunkat, de ezekben az esetekben nem jutunk előrébb. 

Kutatók kimutatták, hogy ha az emberek a rögzült szemléletmód (fixed mindset) állapotában vannak, az agyuknak az a része, amely a hibákat dolgozza fel, szinte nem is aktív. 

Vagyis a lehető leggyorsabb eltávolítják maguktól a gondokat, nem is vesznek róluk tudomást. Ennek eredménye az, hogy a következő alkalommal nem javítják ki azt, amit előzőleg rosszul csináltak, míg a fejlődési szemléletmóddal (growth mindset) bíró emberek igen – az agyuk ezen része aktív, feldolgozza a hibát és javítja is. 

Az öntudatossággal kapcsolatban ugyanakkor a legijesztőbb dolgot a Dunning-Kruger hatás fogalmazta meg: minél inkompetensebb valaki, annál kevésbé veszi észre, hogy inkompetens. Vagyis öntudatosság hiányában nem feltétlenül jövünk rá, hogy min kellene változtatnunk. 

Hogyan lehetne ezen változtatni? 

Szerencsére lehet, felépíthetjük a saját öntudatosságunkat különböző stratégiák által. A meditáció segíthet, ezáltal jobban tisztában lehetünk a gondolatainkkal. Ez egy fontos lépés az öntudatosság felé vezető úton. 

Emellett fontos, hogy fejlődési szemléletmódot alakítsunk ki, hiszen így nagy ego és védekezési stratégiák nélkül láthatjuk a hibákat, gyengeségeket, és objektíven tudjuk megítélni magunkat, a saját képességeinket. 

Segíthet, ha naplót vezetünk, papírra vetjük gondolatainkat, ezáltal tisztábban gondolkodhatunk és fejleszthetjük az öntudatunkat.

(Fotó: pixabay.com/olichel)