Harminc év alatt teljesen megváltozott Bijlmer, Amszterdam délkeleti külvárosa, ahol 1992-ben szörnyű tragédia történt.

Az 1992-es repülőgép-szerencsétlenség áldozatai előtt tisztelgő emlékmű szép, zöld fasorok és gyümölcsösök között áll, mellettük pedig rendezett házak találhatók. A környéken szinte minden sarkon piacok, kerámiákat árusító galériák, afrikai anyagokból készült ruhákat bemutató butikok állnak és szép falfestmények láthatóak. Az emlékműhöz vezető út a csatorna mentén egy kellemes sétával megtehető. 

Harminc éve azonban még teljesen máshogy festett Bijlmer, aki akkor ott járt, azonnal el akart menekülni. Romos bérházak betört ablakokkal és szegény lakókkal, az utcákon pedig szemét. A felső szinteken lévő lakásokat heroinfüggők foglalták el. 

A dolgok pedig csak rosszabbá váltak. 1992. október 4-én ugyanis az El-Al légitársaság Boeing 747-es tehergépe motorhiba miatt lezuhant itt, Amszterdam külvárosában. A halálos áldozatokat 43-ra teszik, de pontos számuk soha nem derült ki, mert ebben a kerületben főleg illegális bevándorlók éltek. 

Bijlmerben az 1960-as évek végén kezdődött a lakótelepek építése, azonban a cikkcakk alakú, méhsejtszerű elrendezésű tömbök egy labirintusba kényszerítették a lakókat, és a tömegközlekedés és a közművesítés sem volt teljesen megoldott.

Az építkezés annyi pénzt felemésztett, hogy a tereprendezésre már nem volt fedezet. Ez a városrész végül a Suriname-ból és Kongóból érkezők lakhelyévé vált.

A városrész 50 éves évfordulóját idén november végén ünnepelték, és most már volt is mit: Bijlmer a leginkább ígéretes kerületté vált. 

Az 1990-es évektől a legrosszabb állapotú épületeket lerombolták és jóval emberibb léptékben építettek újakat. Fiatal művészeket kértek fel, hogy csatlakozzanak a kreatív közösséghez, amelyet stúdiók, színházak és múzeumok alkottak. 

Új kávézók nyíltak, mint például az Oma letje, ami egyszerre munkahely sok szabadúszó számára. Így a dzsentrifikáció határáig fejlesztették a területet, anélkül, hogy az felfalta volna. 

A helyiek élvezik az újítás előnyeit. Jenny van Dalen 33 éve költözött a környékre, és ma már sétáló túrákat vezet. Ezeket korábban gettótúrának hívhattuk volna, de ma már inkább építészetet tanuló diákok vagy várostervezők érdeklődnek. A környéket korábban rapvideók díszletéül használhatták, de a rappereknek ma már másról kell szövegelniük – teszi hozzá a brit Independentnek.

Kleiburgban látható az egyik utolsó az eredeti, méhsejtalakú házak közül, ám már fel van újítva és a lakásokat főleg olyanoknak adták el, akik otthoni munkát végeznek. A házak többsége élénk, vidám színekkel van kifestve. 

A Nelson Mandela Parknál is nagy átalakítások zajlanak, az utat a föld alá vezetik, így nagyobb lesz a zöldterület, és remélik, hogy a színházba is többeket tudnak becsábítani. Itt egy tavacska és egy extrémsport-pálya is áll. 

„Mindig is utazgatni akartam a világban. Azonban nem volt pénzem, de a világ itt van nálunk” – mondja Jenny, arra utalva, hogy 150 különböző nemzetiségű ember él a városban. 

A World of Food nevű nagy étkezőben 26 standon lehet válogatni a különböző nemzetek ízei közül. A népszerű helyet egy parkoló helyén alakították ki. 

„Ma már nincsenek no-go zónák itt. Nagy a vállalkozó szellem ezekben a lakásokban. Ezt Bijlmer legrosszabb helyéből sikerült olyanná varázsolni, amit az emberek meg akarják ismerni a kulináris sokszínűséget” – mondta az alapító, a suriname-i származású Sarriel Taus.

(Fotó: Marco van Middelkoop)