A kapuzárási pánik sokakat elkap, pedig nagy kérdés, valóban létezik-e egyáltalán. Sok függ persze az adott ember személyiségétől, ám mindenféle -lógusok azt is leírták már, hogy az élet csak jobb lesz 50 éves kor felett. És miért ne lenne így? Szóval álljunk neki és cáfoljuk meg az előítéleteket!
Nem igaz, hogy 50 fölött a legjobb éveidet már leélted, nem igaz, hogy a produktivitásod, a kreativitásod, az alkalmazkodó képességed leáldozóban. Az persze igaz, hogy ez egy trükkös és sérülékeny időszak, de először is nem krízis, csak az idejétmúlt sztereotípiák szerint, amiket jobb magunk mögött hagyni. Az átmenet ideje sokak számára természetes, menedzselhető és egészséges - bár néha kellemetlen.
Maga a kapuzárási krízis kifejezés 1965-ben Elliott Jaques pszichoanalitikus ötletéből született és a popkultúra nagyon felkapta, és bár a kutatók azóta sem igazolták valódi létezését, mégsem tűnik el a köztudatból.
Pedig 15 évvel ezelőtt közgazdászok valami érdekesre bukkantak, az úgynevezett U alakú boldogságívre. Ha ugyanis a következő faktorok kiegyenlítettek: jövedelem, munkavállalás, egészség, házasság, akkor 20 és 50 éves kor között az élettel való elégedettségünk csökkenést mutat. Aztán a tendencia megfordul és emelkedni kezd.
Ezt a mintát a Föld számos kultúrájában megtalálták, még az emberszabású majmok között is van nyoma. Persze nem csak az öregedésfaktor változtathat azon, hogyan is érezzük magunkat a bőrünkben, de a hatása azért észrevehető, különösen ha az életed többi része stabil. Ráadásul az öregedés hatása nem hirtelen és nem is drámai.
Nem leszel feltétlenül boldogtalan
Úgy tűnik, hogy a hatás részben a természetes értékváltozásainkban rejlik. A 20-as és 30-as években a felnőttkor ambiciózus és versenyszellemű, mindenki szeretne előrébb jutni és társadalmi tőkét felhalmozni - írta a brit Guardian.
A késő felnőttkorban a prioritásainkat a számunkra leginkább fontos emberekhez fűződő kapcsolataink és a kedvelt tevékenységeink elmélyítése irányába toljuk el. Eközben gyakran tapasztalunk átmenetet, amikor a régi értékek már nem elégítenek ki, de az új értékek még nem alakultak ki.
Azok érzik a válságot, akik nem vitték valami sokra?
Éppen fordítva, azok sérülékenyebbek, akik nagyot teljesítettek. A kutatók ezt hedonista mókuskeréknek nevezik. Az ilyen emberek sokszor morális válságként élik meg azt, hogy nem elégedettek a teljesítményükkel, ez még elégedetlenebbé teszi őket, ami öngerjesztő spirállá változhat.
Az objektív siker egyszerűen nem garantálja a szubjektív elégedettséget, egészen addig, míg az öregedés segít leugrani a hedonista mókuskerékről.
Ötvenévesen a legjobb éveink már mögöttünk vannak
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amit nem értünk el 50 éves korunkra, azt már sohasem fogjuk megtenni. Pedig az évek múlásával 50 felett egyre pozitívabbak és kevésbé stresszesek, valamint kevésbé önsajnálók leszünk. Ez még fel is vértez bennünket a betegségekkel és a negatív hatásokkal szemben.
„Azzal a népszerű nézettel ellentétben, hogy a fiatalság a legjobb kor az életünkben, a jelen eredmények azt sugallják, hogy a 70 feletti éveinkig az érzelmi csúcs nem következik be” - írta 2011-ben Laura Carstensen pszichológus.
A középkorúságunk miatt szégyenkeznünk kellene
Ez talán a legmérgezőbb félreértés mind közül. Mindegyik téves sztereotípiát ötvözi. Az eredménye pedig az, hogy milliók mennek át az életközepi változáson úgy, hogy nem beszélnek róla és elszigetelik magukat. Gyakran még a párjukkal is félnek róla beszélgetni, mert attól rettegnek, hogy bepánikol a család.
Ez az, amin változtatni kellene. Az elszigeteltség és a szégyen az, ami a bizonytalanságot és a válságot okozza. Az embereknek támogatásra és kapcsolatokra van szüksége, hogy ezen a teljesen természetes átmeneten sikeresen túl jussanak.
(Fotó: thechive.com)
