Az egyetem drága mulatság, amire ki így, ki úgy próbálja meg összeszedni a pénzt. Akinek nem tudnak a szülei segíteni, azok valamilyen munkát vállalva próbálják meg kifizetni a diákhitelt és fenntartani magukat.
Nemrég a BBC forgatott egy dokumentumfilmet, melynek főszereplője egy tengerbiológia szakos lány, aki szexmunkából fizeti vissza a diákhitelét. A csak a keresztnevét vállaló nő 20 ezer fontos (7,1 millió forintos) hitele mellett beszélt a szexmunkát körülvevő stigmáról is.
Elmondta, hogy károsnak találja azt a sztereotípiát, hogy minden prostituáltat kényszerítenek vagy emberkereskedők miatt kerül olyan helyzetbe, hogy a testével keresse meg a kenyerét. Ő például maga választotta ezt az utat.
„Én éppen olyan vagyok, mint bármelyik normális ember, aki pénzt akar keresni, biztosítani szeretné a jövőjét és azért ezt a munkát csinálom, mert így döntöttem” – szögezte le Louise.
Persze Louise nincs egyedül, világszerte sok nő használja a szexmunkát arra, hogy a sorsát megfordítsa. Az amerikai világsztár rapper, Cardi B nemrégiben beszélt arról, hogy azért dolgozott korábban sztriptíztáncosként, hogy elég pénzt szedjen össze ahhoz, hogy ki tudjon lépni egy párkapcsolati erőszakkal terhelt viszonyból.
Nem beszélve azokról a transgender nőkről, vagy egyéb, a perifériára szorult közösségekről, akiket szintén nagyon érzékenyen érint a szexmunka körüli vitában bekövetkezett változás. (Az Egyesült Államok nemrégiben jelentette be a romantikus nevű FOSTA bevezetését, ami az illegális szexkereskedelem és az internetes szexhirdetések ellen lépne fel.)
Bár nagyon fontos, hogy az amerikai szemlélet változása a globális diskurzust is egy átfogó, erkölcsi alapú legalizáció felé mozdítsa el, azért a valóságban nem lehet ennyire leegyszerűsítően hozzáállni ehhez a bonyolult problémához.
Megtörténhet például, hogy azok a prostituáltak, akik eddig az internet segítségével maguk szűrhették meg a vendégeiket, most esetleg az utcára kényszerülnek, ahol annak a kockázata, hogy maguk is fizikai erőszak áldozataivá válnak, jelentősen megnövekedhet.
Vannak alternatívák is, például az illegális, vagy pop-up bordélyok, amelyeket bérelt lakásban, vagy Airbnb-lakásokban alakítanak ki. Louise például egy ilyenben dolgozik.
Egy olyan londoni lakásban elégíti ki ügyfeleit, amelyet egy mindenki által csak Karlként ismert ember tulajdonol, aki hangsúlyozza, hogy ezekben az ideiglenes bordélyokban biztonságosan és megegyezés alapján folyik a prostitúció.
„Nem engedünk droghasználatot, és nem engedünk kiskorú lányokat sem dolgozni. Mindenkinek ellenőrizzük az útlevelét. Ha kétség merül fel bennünk, hogy a lányok nem szabad akaratukból jönnek dolgozni, azonnal hívjuk a rendőrséget” – mondta a férfi.
Miért jó (és miért nem) Thaiföldön élni? Egy ottani magyar 10+5 pontba szedte.