Képzeljünk el egy 30 ezres futballstadiont, melynek egy része óvodaként működik, méghozzá egy olyan alapítványi intézményként, ahová bárki beírathatja a gyerekét. Ha pedig hét közben meccs van, akkor az ovi erkélyéről az egész találkozót végignézhetjük. Menő, nem?

A helyszín a németországi Hamburg, azon belül is St. Pauli, ott pedig a 29 546 férőhelyes Millerntor stadion, a helyi másodosztályú futballcsapat otthona. Ebben az épületben üzemel 2010 óta a Pestalozzi Alapítvány óvodája. (Az alapítvány 1946-ban alapult, és Svájcban, valamint 11 másik országban végez elsősorban oktatási tevékenységet rászoruló gyerekek körében.) 

Az intézmény konkrétan a stadionon belül működik, béreli annak pályáját, folyosói és tetőteraszai egy részét, ahol a gyerekek játszhatnak, mozoghatnak. A kapcsolat a focicsapat játékosaival is kitűnő, a labdarúgók rendszeresen részt vesznek az óvoda eseményein, vagy éppen mesét olvasnak a gyerekeknek. 

Meccsnapokon pedig a szülők lelkesen tolonganak az óvodának fenntartott teraszon, hogy onnan (a déli szektorban ülők közvetlen közeléből) nézhessék végig a találkozót. 

„Három oviba is jelentkeztünk. Kettőbe azért, mert nagyon közel vannak az otthonunkhoz, harmadiknak pedig ide, mert ez egy nagyon szuper hely” – nyilatkozta a New York Timesnak a 42 éves művészettanár, Katja Frank, akinek két gyermeke is ide jár.

Az óvoda koncepciója nyolc éve merült fel, amikor az FC St. Pauli felújította a stadionját, és az épület délnyugati sarkában két nagy lelátó között maradt egy kis üres hely. 

Sokat elárul a hagyományosan szociálisan érzékeny klubról és a negyedről, hogy végül egy óvoda mellett döntöttek (és nem szállodát, éttermet, vagy valami más, profittermelő egységet nyitottak ott is). 

„A St. Pauliban élők iránt érzett társadalmi felelősségvállalás része klubunk DNS-ének” – hangsúlyozta Christoph Pieper szóvivő, akinek egyébként két gyermeke szintén az óvodába jár (rajta kívül még három klubalkalmazott részesült ebben a lehetőségben). 

Az 1910-ben alapított klub viszonylag ritka vendég a német élvonalban, legutóbb 2011-ben estek ki, és azóta nem sikerült feljutni, ám a másodosztály meghatározó szereplőinek számítanak (legutóbb a 4. helyen végeztek). 

A visszafogott sikerek ellenére a klub rendkívül népszerű Hamburgon kívül is, elsősorban éppen társadalmi szerepvállalása és tudatossága miatt, rendszeresen szót emelnek a rasszizmus és a homofóbia megnyilvánulásai ellen. 

„A nyílt napokon gyakran előfordul, hogy olyan szülők jönnek el, akik egyben a klub szurkolói is, és azonnal közlik, nagyon szeretnék a gyereküket ide járatni. Mire én azt szoktam mondani, rendben, de előtte ismertetném a tevékenységünket, a koncepciónkat, végül is ez lenne a lényeg, nem? De néha minden csak a fociról szól” – mesélte Nina Greve, az egyik igazgató. 

Most őszintén, lehet hibáztatni az ilyen szülőket?