Az összecsapás természetesen csak virtuális lehet, annak viszont felettébb érdekes, hiszen mégis az elmúlt évtizedek két meghatározó drogbárójáról van szó. Lássuk, milyen közös pontok és különbségek vannak kettejük életében!
Az elmúlt mintegy négy évtizedben két ember emelkedett ki a drogbárók egyébként nem túl rövid névsorából: Pablo Escobar és Joaquín „El Chapo” Guzmán.
Noha az egyik kolumbiai, a másik mexikói, életútjukban mégis akadnak azonosságok, és mivel előbbi lassan negyedszázada halott, utóbbi pedig aligha kerül ki még egyszer a börtönből, lassan akár egyfajta mérleget vonhatunk.
A maguk idejében ugyanis mindketten a kábítószerkereskedelem egyértelmű urai voltak, elképesztő vagyont és befolyást szerezve. Noha közvetlenül nehéz összehasonlítani őket, illetve az általuk vezetett Medellín kartelt és a Sinaloa szövetséget (nem teljesen ugyanazokról a termékekről, másfajta vetélytársakról és részben piacokról beszélünk), azért egy próbát megér.
Pablo Escobar
Pablo Escobar piti bűnözőként kezdte, aztán marihuánacsempészéssel folytatta, hogy az 1970-es évek végére már a kokainterjesztés egyik vezető alakja legyen. Az 1980-as évek elejére a Medellín kartell meghatározóvá vált nem csak Kolumbiában, de az amerikai piacon és a nagyvilágban is.
A csúcson lévő Pablo Escobar személyes vagyonát szinte lehetetlen megbecsülni. A nyolcvanas évek közepén állítólag 420 millió dollár bevétele volt – naponta! Nem csoda, hiszen az évtized végére a kezében volt a világ kokainellátásának 80 százaléka. Csak az Egyesült Államokba napi 15 tonnát csempésztek be az emberei.
Ennyi pénzt lehetetlen elkölteni, pedig nem lehet azt mondani, hogy Pablo Escobar ne lett volna bőkezű akár a családjával, közvetlen környezetével, akár a kolumbiaiakkal szemben: épített házakat, futballpályákat, készpénzt osztogatott a szegényeknek, és ettől rendkívül népszerű lett a körükben.
„Pablo olyan sokat keresett, hogy a bevétel 10 százalékát simán leírtuk veszteségként, mert egyszerűen megrágták a rejtekhelyen a patkányok, vagy elmosta a víz, esetleg egyszerűen elveszett” – írta testvére, Roberto 2009-es könyvében.
Mindez persze nem kerülte le a kolumbiai kormány figyelmét sem, akik egy idő után amerikai segítséggel próbálták meg levadászni Escobart, és 1991 közepére úgy tűnt, részben sikerrel is járnak.
Persze Pablo Escobart sem ejtették a fejére, és alighanem a történelemben példátlan megállapodást sikerült összehoznia: gyakorlatilag építtetett magának egy privát börtönt, ahová bevonult és ahonnan a legnagyobb nyugalomban (és bizarr módon: biztonságban) irányította tovább a kartellt.
A kormány ezt 1992-ig tétlenül nézte, majd az év közepén megpróbált tenni ellene, ám ekkor Pablo Escobar lelépett, hogy családjával megpróbáljon elrejtőzni. Sehol nem maradtak két napnál tovább, és az egyik híres történet szerint egyszer a hidegben kétmillió dollárral fűtött be, mert nem volt más kéznél.
Egy idő után már egyedül rejtőzködött tovább, míg 1993. december 2-án elhagyta a szerencséje, és a kormánycsapatok (a Los Pepes nevű társasággal alighanem közösen) rátaláltak és meggyilkolták.
Joaquín „El Chapo” Guzmán
Joaquín Guzmán nem az első, Sinaloa állam és a Sierra Madre hegyeiből származó drogbáró, de alighanem mind közül a leghírhedtebb. Ő tette világméretűvé az állam után elnevezett kartellt.
A szervezet fejeként egy Costa Ricánál is nagyobb területet felügyelve termeltette a kábítószerek alapanyagát, és épített ki egy, Mexikó 32 államából 17-ben, valamint a világ 50 országában jelen lévő hálózatot.
(Fotó: flickr.com/Day Donaldson)
A kartell nagyjából a Kolumbiában termelt kokain 35 százalékát felügyeli, és az amerikai hatóságok szerint 2013-ban a Chicagóba és környékére szállított kokain, heroin, marihuána és metamfetamin 80 százalékát ők adták és bár ez nem a Medellín-nagyságrend, azért nem kevés.
A Sinaloa kartell nemzetközi szinten is nagyon erős, Ausztráliától Hongkongon át a Fülöp-szigetekig (és persze az Egyesült Államokig) markáns a jelenlétük, de egyre komolyabban nyomulnak Afrikában és Ázsia más részein is.
A Sinaloa legfontosabb ismertetőjegyei a hihetetlen technikai tudással és precizitással megépített földalatti alagutak, melyeken keresztül a kábítószert az Egyesült Államokba csempészik.
Természetesen ők is használtak repülőgépeket (az egészen kicsiktől a 747-esekig), motorcsónakokat, hajókat, buszokat, vonatot, de igazán ismertek a nem ritkán több millió dollárba kerülő alagutakról lettek.
A Sinaloa volt az első a kartellek között, amely előszeretettel fejezte le a rivális bandák tagjait, a cél természetesen a félelemkeltés és az erőfitogtatás, a módszert aztán a többi szervezet is átvette. (Minderről részletesebben itt írtunk.)
Pablo Escobarhoz hasonlóan a Köpcös sem kerülhette el a börtönt, igaz, ő nem magának építette. Először 1993 júniusában fogták el Guatemalában, kiadták Mexikónak, ahol a legmagasabb biztonsági fokozatú Puente Grande börtönben töltötte a büntetését. Egészen 2001. január 19-ig, amikor legkevesebb 78 rab segítségével megszökött.
Ennél jóval nagyobb szenzációt okozott 2015 vége felé, amikor egészen elképesztő körülmények között lépett le az egyik legszigorúbban őrzött mexikói börtönből, ahová alagutat ástak neki.
Nem is akármilyet: egy másfél kilométer hosszú, szellőzéssel ellátottat motorral, világítással, szóval mindennel, ami kell. Pablo Escobar egyik volt bérgyilkosa. Jhon Jairo Velasquez Vasquez szerint mindennel együtt egy ilyen kaliberű szökés körülbelül 50 millió dollárba kerül.
Pénze éppenséggel volt rá, hiszen ekkoriban a Sinaloa kartell első embereként El Chapo Guzmán vagyonát körülbelül egymilliárd dollárra tették, ami megint csak kategóriákkal kevesebb, mint Pablo Escobaré volt, de azért nem sajnáljuk.
Noha azóta már ismét elfogták, mi több, ki is adták az Egyesült Államoknak Joaquín Guzmant, a Sinaloa-kartell még mindig a mexikói szervezett bűnözés hierarchiájának tetején található, nagy kérdés, hogy a szükséges vezetőváltás után mennyire változik a helyzet.
Pablo Escobarral ellentétben tehát a Köpcös akár még túl is élheti az ellene folytatott hajtóvadászatot.
