A skandináv országok természeti adottságairól köteteket töltöttek már meg, de még így is lehet szépet és újat mutatni. Például azért, mert valakinek személyes kötődése van egy-egy tájhoz, országrészhez. Így van ezzel Tiina Törmänen is, aki Lappföld déli részén töltötte gyermekkorát, és aligha tévedünk nagyot, ha úgy gondoljuk, fotói azért is olyan varázslatosak, mert bennük él a gyermekkor iránti nosztalgia is.
Kisgyerekként Tiina Törmänen hóvárakat épített, de a hatalmas fajtából, ajtókkal, alagutakkal, szobákkal, majd a hosszú téli éjszakákon a kutyájának, Nappinak énekelgetett.
Egyébként is inkább a természetben élt, többet játszott kutyákkal, mint gyerekekkel, gombát és gyümölcsöket szedett az erdőben, miközben családja többi tagja vadászott és növényt termesztett.
Nem kell pszichológusnak lenni, hogy felismerjük, milyen erős, meghatározó élmény mindez egy ember életében, így hát nem csoda, hogy ugyan 16 évesen Helsinkibe költözött, de mindig visszavágyott szülőföldjére.
Erre 15 évvel később került sor, amikor úgy döntött, visszaköltözik Finnország északi részére, maga mögött hagyva egy nagyon rosszul sikerült, erőszakkal teli kapcsolatot.Érthető, ha számára a nagyvároshoz a „rossz idők” képzete párosul, míg a vidék maga a szépség és a megnyugvás. Ezzel együtt is a hazatérés nem a nagyvárosi emlékek eltörlését jelenti, sokkal inkább azt próbálja megtanulni, miként béküljön ki a múlttal.
A tél Tiina Törmänen kedvenc évszaka, amikor lehull a hó, akkor fogja magát és nekiindul a természetnek, ismeretlen környékeket felfedezve. Új kutyája is van, Joppe, akinek a társaságában barangol.
Szóval végül sok-sok év után visszatért gyerekkora tájaihoz, az általa készített képek mindegyikén érezni az ebből fakadó örömöt és a Lappföld iránt érzett szeretetet.
(Fotó: instagram.com/tiinautti)