Az ázsiai országok között Malajzia sokszor (szerintünk méltatlanul) háttérbe szorul, hiszen gazdaságilag alaposan le van maradva a szomszédos Szingapúrhoz képest, turisztikailag pedig Thaiföld és Indonézia van jobban előtérben – ezzel együtt (vagy éppen ezért), érdemes egy kicsit közelebbről megnézünk Malajziát, mert egy nagyon érdekes országról van szó gazdag történelemmel, és fantasztikus gasztronómiával (hogy csak két dolgot emeljünk ki).

Az egyik legsokszínűbb ázsiai ország

Malajzia 31 milliós népességének nagyjából a fele maláj, de rengeteg kínai is él az országban (23 százalék), és nagy számban vannak indiaiak (7 százalék). A népesség 12 százalékát bennszülött csoportok teszik ki.

A hivatalos vallás az iszlám, a törvény szerint minden maláj ennek a vallásnak a tagja, ez a népesség 61 százalékát fedi le, de sok buddhista, keresztény és hindu is él az országban.

Senki sem tudja, mikor lesz a következő választás

Nem csak a napot, az évet sem lehet tudni, mert a maláj alkotmány szerint ötévente kell szövetségi választást kiírni, ám a miniszterelnök bármikor feloszlathatja a parlamentet, hogy előrehozott választást kényszerítsen ki.

Legutóbb 2013-ban választottak, előtte sokan attól tartottak, hogy Najib Razak kormányfő hétvégére időzíti majd a voksolást, ami kedvezőtlen lett volna az ellenzéknek. Végül nem így lett, a kormány ennek ellenére nyerni tudott és maradt a helyén. Ami nem is olyan meglepő, hiszen az országot a függetlenség 1957-es kikiáltása óta ugyanaz a koalíció vezeti.

Itt nő a világ legnagyobb virága

Malajzia leghíresebb növénye a raflézia (avagy az óriási bűzvirág), ami egy parazita kétlaki növény, jellegzetessége, hogy nincs sem szára, sem levele, sem gyökere.

És nagyon büdös.

Körülbelül 10 hónap alatt fejlődik káposztafej nagyságúra, majd húsos szirmai pár óra alatt kinyílnak, virágja csak pár napig látható. A virág átmérője körülbelül egy méter, tömege pedig a 15 kg-ot is elérheti.

Ami a büdösséget illeti, szaga leginkább a rothadó húséhoz hasonlít, nem csoda, hogy megporzását rovarok (jellemzően legyek) végzik. Öt, vöröses barnás halvány foltokkal tarkított szirma van, melyek egy hatalmas kehelybe futnak össze, amiben akár 6 liter víz is elfér.

A gyümölcsök királya is malajziai 

Ez pedig a durián, amit Malajziában és más délkelet-ázsiai országokban a gyümölcsök királyának tartanak, ami akár igaz is lehet, csak ember legyen a talpán, aki képes megkóstolni. 

Ennek oka talán már nem is meglepő: iszonyatosan büdös. 

Már külsőre sem túl kívánatos darab, a szaga viszont rémes. Borzalmas. A gasztroszerző Richard Sterling úgy írta le a szagot, mint „disznószar, terpentin, és hagyma iskolai tornazoknival körítve”. 

Ezzel együtt is az örökzöld fákon termő, rothadó bűzt árasztó gyümölcsből mártás, fűszer, ás még jégkrém is készül. Jellemző a szagára, hogy nem lehet tömegközlekedési eszközre felvinni. 

Íze állítólag kissé vaníliaszerű, de nagyon semmire sem hasonlít, az ananász, a hagyma, a karamell, a mandula, a vaj és a sajt bizarr kombinációjára emlékeztet kicsit. 

A fővárosban található a világ legmagasabb felhőkarcolói közül kettő 

A Kuala Lumpur látképét alapvetően meghatározó Petronas-tornyok 1998-as átadásukkor a világ legmagasabb épületei voltak, és ikertornyokként ma is azok. Az egyikben értelemszerűen a Petronas vállalat és a kapcsolódó cégbirodalom tagjai találhatók, a másikat pedig egyéb cégek használják. 

Útlevél kell az országon belüli utazáshoz 

Legalábbis ha Sabahba, vagy Sarawakra mennénk, a Borneo szigetén található két állam a többinél valamivel több autonómiával rendelkezik. Ennek egyik meglehetősen bizarr következménye, hogy még a született malájoknak is útlevél-ellenőrzésen kell átesniük, ha be szeretnének lépni valamelyik területére (pedig mindkettő a szövetségi állam része), és azon sem csodálkozunk, hogy elég gyakran felmerül elszakadásuk az anyaországtól. 

A bizarr iskolai kórus 

Végezetül szóljunk pár szót egy meglehetősen sajátos helyi versenyről, melyben iskolások angolul adnak elő egy szöveget – kórusban és egyszerre, ráadásul koreográfiára.

A szövegek általában a környezetvédelemről, egészségről, globalizációról szólnak, és néha egy-egy popdal részlete is felhangzik bennük. Meglehetősen sajátos, és kicsit talán bizarr szokás, de legalább érdekes. 

(Fotó: pixabay.com/whatsinprague)