Sok minden szeretnénk lenni, de a mai posztban bemutatott képeket látva nicaraguai rákhalászok szinte biztosan nem. Nem véletlenül tartják ezt a világ egyik legveszélyesebb munkájának.
A fotókat készítő Josh Wolff eredetileg csak érdekes kalandot keresett Nicaraguában, aztán egy ötéves projekt és egy díjnyertes dokumentumfilm lett a történet vége. Az elismerés nem csoda: az amerikai fotós-filmes olyan helyeken forgathatott, ahová más még nem nagyon jutott be.
Nicaragua a második legszegényebb ország a régióban, a lakosság kétharmada napi 1 dollárból él, azaz a szegénység gyakorlatilag mindenhol jelen van. A rákhalászat egyike az országot dollármilliókkal ellátó iparágaknak, a Miskito part és környéke például szinte teljes egészében ebből él.
Puerto Cabezas egyike azoknak a településeknek, ahol az emberek élete és bevétele a rákhalászaton múlik, nem csoda, hogy már napokkal egy-egy hajó tervezett kifutása előtt sorban állnak a munkáért.
A várakozás tehát napokig is tarthat, hiszen rengeteg tényező akadályozhatja a kifutást, és akkor még nem beszéltünk az üzemanyagárak változásáról, az időről időre az alacsony bérek miatt kitörő demonstrációkról.
A helyzetet nehezíti a túlhalászás, míg két-három évtizede pár nap alatt fordult egy hajó, mostanában egy-egy út akár 10 napig is tarthat. Amikor a film készült, 20-25 hajó próbált zsákmányhoz jutni, a halászok kiszolgáltatottságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezek a hajók jórészt pár ember vagy cég tulajdonában állnak.
(Fotó: instagram.com/wolffjosh)
