A helyzet az, hogy az is rosszul alszik, aki jól alszik, és bár ez első olvasásra (és még másodikra is, ha önkritikusak akarunk lenni, és miért is ne) ellentmondásnak tűnik, mégsem az. Érdekesnek viszont érdekes, különösen, ha hozzátesszük, hogy ennek legfőbb oka egy, az életünket alapvetően megváltoztató találmány.

Reméljük, eléggé titokzatosan kezdtük ezt a posztot, és akkor még teszünk rá egy lapáttal. A történet ugyanis úgy kezdődött, hogy egy amerikai tudós Chaucer Canterbury mesék című művét olvasva felfigyelt arra, hogy abban rendszeresen felébrednek a szereplők az éjszaka kellős közepén.

Roger Ekrich némi kutatómunkával rájött, hogy a két részletben alvás egykoron ugyanolyan elterjedt volt, mint mondjuk a reggeli. Az emberek nem sokkal napnyugta után lefeküdtek aludni, és körülbelül éjfélig aludtak is.

Ez volt az első alvási periódus, ami a régi történetekben is időről időre felbukkan. Ennek végeztével körülbelül egy-másfél órán keresztül ébren voltak az emberek, majd visszafeküdtek és aludtak reggelig. A két alvás közötti időszak egy teljesen természetes és rendkívül pihentető szakasz volt, amit imádkozással, olvasással – vagy szexszel töltöttek.

Ez persze nem volt elég, a kutatók gondoltak egyet és elvégeztek egy kísérletet, melynek keretében megvonták a mesterséges fényt az alanyoktól, akik meglepően gyorsan visszaálltak erre a kétszakaszos alvásra.

Az történt, hogy a kísérletben résztvevők közül többen felébredtek éjfél körül, körülbelül egy órán keresztül ébren forgolódtak, majd visszaaludtak. Azaz reprodukálták ugyanazt az alvási metódust, amit a régi könyvekben talált Roger Ekrich.

A kérdés persze az, rossz dolog-e az így megszakított alvás, hiszen egész életünkben azt hallottuk, hogy milyen fontos egyhuzamban kialudni a megfelelő mennyiséget és mennyire rosszat tesz, ha ébren forgolódunk hosszabb-rövidebb ideig.

Nos, a felmérések szerint erről szó sincs, éppen ellenkezőleg: ez az időszak rendkívül pihentető, a test ilyenkor olyan állapotba kerül, mintha egy napot töltöttünk volna valamelyik wellness-részlegben.

Több tanulmány is rámutatott már, hogy ha megkapja az esélyt rá, akkor a szervezetünk automatikusan átáll a kettévágott éjszakai alvási módra – ám erre gyakorlatilag esélyt sem adunk neki az elektromosság feltalálása óta.

A nem természetes fény ugyanis megszakítja a cirkadián ritmust, azaz a napi biológiai óránkat, azaz amikor elegendő fényt érzékelünk éjszaka, azt az agyunk napfényként értelmezi és kezeli, a testünk pedig ennek megfelelően reagál, és megpróbál minket ébren tartani.

A túl sok mesterséges fény másik következménye, hogy a szervezetünk nem bocsát ki elég melatonint, ami az alvási ciklust irányító hormon, és ami egyfelől megnöveli a REM-ciklus hosszát, másrészt álmosságot okoz és befolyásolja az immunrendszert is.

(Fotó: pixabay.com/ashleyamos)