Kínában évezredes tradíció volt a lányok lábának elkötése, nyomorítása, ami státusszimbólum volt, amitől a lány kívánatos lett. A szokást ugyan 1911-ben betiltották, de még 1939-ben is előfordult egyes vidékeken.

Ma is élnek olyan idős nők, akiknek valamikor elkötötték a lábát. Jo Farrell ezeket a nőket fotózta az elmúlt 8 évben, akik még a hagyományok szerint mentek át a nagyon is fájdalmas lábdeformáláson. A valamikor a szépséggel egyet jelentő lótuszláb ma már egyértelműen visszataszító, egyértelműen kínzásnak tekinthető. Jo Farrell dokumentálni szeretné az eltűnőben lévő szokást, melynek képviselői, elszenvedői egyre kevesebben élnek. 

Ma már nehezen érthető, hogy miért volt több esélye egy elkötött lábú lánynak a férjhez menésre. Az anyósnak ez azt jelentette, hogy zokszó nélkül engedelmes feleség lesz.

A lányok tortúrája általában 4-9 éves koruk között kezdődött, általában a téli hónapokban csinálták, amikor a lábuk érzéketlen volt a hidegtől. Gyógynövények főzetébe és állatvérbe áztatták a lábat, a körmöt visszavágták, ameddig csak lehetett, a lábujjakat hátrafelé, befelé a talpba forgatták, míg el nem törtek. Szorosan bekötözték, hogy kialakuljon a kívánt forma. A kötést időről-időre levették, a lábat megmosták, megmasszírozták majd még szorosabban bekötözték.

A még élő 80-90 éves nénik vidéken élnek a földeken dolgoztak a tehetős nőkkel ellentétben, akiknek ha elkötötték a lábát többé nem kellett dolgozniuk. Azonban mielőtt elkezdenénk hüledezni a barbár szokáson, szinte minden kultúrában megjelenik a test valamilyen átalakítása, ajánlja figyelmünkbe a fotós. És milyen igaza van, ha csak a saját házunk táján körülnézünk, a testimplantátumok, piercingek, botox és egyebek környékén.