A hatalmas Beelitz-Heilstätten szanatórium sok mindent látott, hiszen kezelték itt Adolf Hitlert éppúgy, mint az NDK egykori vezérét, Erich Honeckert. Manapság már senki sem törődik vele, így szép lassan az enyészeté lesz.

Rozsdás korlátok, növényekkel befutott, szétgraffitizett falak, omladozó tető és üres folyosók várnak ma arra, aki veszi magának a bátorságot és ellátogat abba az épületbe, ami egykoron a gigantikus Beelitz-Heilstätten szanatórium volt.

A 19. század végén épített Beelitz elsősorban a tuberkulózisos betegek gyógyulását volt hivatva elősegíteni Berlin környékén. Az I. világháború idején katonai kórház lett belőle, így került ide 1916-ban a fiatal Adolf Hitler, aki a combján sebesült meg egy gránáttól a Somme mellett.

A kórházkomplexum annyira kinőtte magát, hogy gyakorlatilag kisebbfajta városként működött: volt saját hentesüzlete, péksége és mosodája, nem is beszélve az étteremről és a sörkertről.

A harmincas években tovább virágzott a hely, aztán a II. világháború idején megint katonai kórház lett belőle, amit aztán a szövetségesek bombáztak szét.

A II. világháborút követő időszakban a szanatórium a szovjetek fennhatósága alá került, akik nem sokat teketóriáztak, gyakorlatilag zárt hellyé tették, ahol elsősorban az országban állomásozó szovjet katonák pihenhették ki magukat, másodsorban pedig az NDK kommunista vezetőit ápolták.

Így került ide a májrákkal diagnosztizált Eric Honecker is, aki innen lépett le Moszkvába, miután 1989-ben megbuktatták.

Érdekesség egyébként, hogy az épület egyes részeit két filmhez is felhasználták, Roman Polanski részben itt forgatta az Oscar-díjas A zongorista című alkotását, míg a Tom Cruise főszereplésével készült Valkűr egyes részeit is itt vették fel.

(via)