Maga a termék szerencsére nem, arra azonban semmiféle bizonyíték nincsen, hogy környezetkímélőbb lenne az előállítása, mint azon termékeké, melyek nem biogazdaságból származnak. A probléma az adatok hiányával van.

Miközben abban mindenki egyetért, hogy a fejlett országokban a biogazdálkodás segít megőrizni a természet sokszínűségét és kifejezetten hasznos, messze nem ez a helyzet a fejlődő országokban, márpedig a kakaóbab (és például a banán) nagy részét ilyen helyeken termesztik.

A probléma lényege, hogy a biotermesztés esetén előfordul, hogy nagyobb termőföldön terem meg ugyanannyi kakaóbab, mint a vegyszerrel kezelt területeken, ezért a fejlődő országokban egyre nagyobb földeket kell termővé tenni az igények kielégítésére.

„Sem a banán, sem a kakaóbab esetében nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok a trópusi és szubtrópusi övezetben végzett termesztésről, márpedig ez a két termék a legnépszerűbb az európai szupermarketekben. További kutatásokra lenne szükség" – nyilatkozta például az Oxford Egyetem munkatársa, Lindsay Turnbull.

„Jelenleg egyszerűen nem jelenthetjük ki, hogy a biobanán vagy csokoládé bármilyen hasznot jelentene környezetvédelmi szempontból" – tette hozzá a szakember, aki közel száz tanulmány adatait vizsgálta meg.

A probléma ott van, hogy noha ezek a tanulmányok meggyőzően bizonyítják, hogy a biogazdálkodással művelt területeken egyharmaddal több fél növény-, rovar- és madárfaj él, mint a hagyományos művelésű földeken, ezek az adatok jórészt Európából származnak, és nem feltétlenül érvényesek a fejlődő világra is.

Az Alkalmazott Ökológia című folyóiratban megjelent tanulmányában Lindsay Turnbull és kollégája, Sean Tuck rámutatott, hogy a biogazdálkodásból származó termékek háromnegyede Európán kívülről származik, márpedig nem feltételezhetjük automatikusan, hogy ami igaz Európában, az ugyanúgy igaz a világ más részein is – például az érintetlen területek termővé alakítása miatt.