Az, hogy egy film jó, önmagában egyáltalán nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy elnyerje a filmvilág leginkább áhított díját, az Oscart. Nem kevés munka és még több pénz idáig juttatni egy alkotást.
Bizonyos években szinte egyértelműnek tűnik a befutó, néha az ember már kicsit túlzásnak is érzi, amikor egy-egy filmet 5-10 kategóriában is jelölnek. Az idei évről azt mondják a szakértők, hogy régen volt ennyire érdekes a verseny, mert nincs egy egyértelműen kiforrott favorit. Azért persze nagy vonalakban látni már az esélyeseket, többek között a megelőző díjkiosztók, elsősorban a Golden Globe díjazottait. Illetve az is erős jelzés, ha egy filmből minden színészi kategóriában van esélyes jelöltje.
Egy igazi kampány már hat hónappal a jelölések előtt elkezdődik, exkluzív vetítésekkel, vacsorákkal, hirdetésekkel a szaklapokban és a bizottság tagjainak meggyőzésével.
Például kezdetben kevés moziban mutatják csak be a filmet, aztán ez a kör egyre bővül, végül, amikor a jelölés is megvan, akkor jön az egészpályás letámadás. Így a 12 év rabszolgaság 19 moziban kezdte októberben, a jelölés után pedig több mint 1200 moziban játsszák.
A másik opció persze az „agresszív" decemberi bemutatás, amikor a film még friss az Akadémia tagjainak emlékeiben. Ezt a módszert választotta A Wall Street farkasa és az Amerikai botrány stábja.
A kampány ára pedig körülbelül 5 millió dollár (azaz 1.1 milliárd (!) forint), ebből a nagyobb rész megy marketingre, a kisebbik fele pedig szórakoztatási és utazási elszámolásokra. Persze az elköltött pénz még nem garancia a sikerre.
A kisebb filmeknek vagy erőteljes promóciós kampányra van szüksége, vagy pedig erőteljes reménykedésre, hogy az Akadémia tagjai megnézik a nekik küldött filmet, márpedig a bennfentesek ebben bízni azért erőteljes naivitás.
Aztán pedig a politikai „állásfoglalás" sem mindegy, amit a film közvetít, és nyilván az sem véletlen, hogy melyik filmeket mutatják meg exkluzív vetítésen magának az Elnöknek a Fehér Házban.
(via)
