A nyolcvanas években még nem volt Photoshop, és kevesebb volt a ráncfelvarrás is. Ráadásul a mai giga, mega hollywoodi sztárok még hamvas, fiatal, feltörekvő színészpalánták voltak. Ezt örökítette meg Johnny Rozsa, akinek „Érintetlenül" című monográfiájában jelentek meg ezek a fotók.

Ahogy a nevéből is sejthető, a New Yorkban élő fotós magyar származású, egy cseh-magyar zsidó családban született, Nairobiban. A fotózásba pedig aránylag későn, autodidakta módon kezdett bele. Viszont gyakornokoskodott például a Vogue-nál, aztán pedig a legnagyobb hollywoodi sztárokat fotózta.

Így például Catherine Zeta-Jones, David Duchovny, Natasha Richardson, Billy Idol, Daryl Hannah (nyitókép), Carmen Elektra, La Toya és Janet Jackson, az apjukkal Joe-val.

Akkor még nem volt mindenki mellett ügynök, a fotózás móka volt, meg persze izgalom, nem egy unalmasan megkreált helyzet. A fotósnak és a színésznek kölcsönösen szüksége volt egymásra, így a közös munka mindenkinek nyújtott valamit, véli Johnny Rozsa.

Mint egy korábbi interjújában fogalmazott, ő meghajol a szépség előtt, és a célja is az, hogy ezt a szépséget megmutassa, így nem csoda, hogy szívesen „hagyták magukat" fényképezni a színészek, hiszen esélyes volt, hogy legjobb arcukat mutatja meg a fotós. Ráadásul többükkel baráti kapcsolatban volt, így csak kattogtatni kellett a megfelelő pillanatban. Nem véletlenül lett portréfotós, már gyerekkorában portrékat csinált, bár akkor még festett, Kenyában, mely műveiből nem egyet el is adott. Mint mondta az emberi arc és a szem izgatja a leginkább, mint téma.