Hiába a gyakran vastag bőr, elég kellemetlen lehet még egy politikus számára is, ha kiderül, hogy pénze olyan vállalkozásokban gyarapodik, melyek nem egészen harmonizálnak politikai nézeteivel (hogy finoman fogalmazzunk).
Érdekes dolgok derülnek ki, ha az ember megkapargatja a felszínt – erre a legutóbbi szép példa az amerikai elnökválasztási kampány, ahol ezúttal maguk a jelöltek dobtak fel magas labdákat.
Nyilvánvaló, hogy egy amerikai elnök (vagy éppen elnökjelölt) a pénzét a legritkább esetben tartja otthon, a párnacihában, de még sima bankszámlán sem nagyon (különösen, ha olyan sok van neki belőle, mint a republikánus Mitt Romney-nak).
A befektetések (például esetünkben a nyugdíjalapok) azonban hordozhatnak politikai veszélyeket magukban – például ha kiderül, hogy a befektetések és adott politikus hitvallásai nem feltétlenül simulnak tökéletesen össze.
Akkor jó egy elnökjelölti vita, ha a résztvevők nem kímélik egymást, ez így volt most kedden is, amikor Barack Obama és Mitt Romney nem hagyták ki a ziccert, hogy egymás nyugdíjalapjainak befektetéseit felhánytorgassák egymásnak.
Romney, az őssejt-kutatás és Irán
Kezdjük talán a republikánus jelölttel! Mitt Romney (éppen az összeférhetetlenség gyanúját elkerülendő) pénzének jelentős részét vagyonkezelőre bízta (ez az ún. blind trust). Nem kis összegről, 250 millió dollárról van szó, ami azonban a politikus ellenfelei szerint annyira nem is vak (azaz blind), magyarán a háttérből valójában Romney irányít.
Igaz vagy sem, mindenesetre az alapnak akadnak (politikai szempontból) kínos befektetései. Mert míg a kínai cégek részvényeinek vásárlása (ilyet Barack Obama nyugdíjalapja is csinál) akár a széles látókörű megfontoltság példája is lehet, azt már kicsit nehezebben lehet megmagyarázni a választóknak, hogy egy republikánus elnökjelölt vajon miért fektet pénzt őssejt-kutatásba vagy Iránhoz közelinek tartott kínai olajcégek papírjaiba, miközben pártja számára előbbi olyan, mint ördögnek a tömjénfüst, Irán pedig maga az ördög.
Obama és a konzervatív adományozó
Nem áll sokkal jobban Barack Obama sem, bár az ő esetében nagyságrendileg jóval kisebb összegről van szó, ezek nagy részét ráadásul még illinois-i szenátor korából származó nyugdíjalap-befizetések jelentik.
Az egyik kifejezetten kínos befektetés a Las Vegas-i Sands szállodakomplexumot és vállalatot érinti, melynek tulajdonosa, Sheldon Adelson az egyik legnagyobb republikánus támogató, aki több tízmillió dollárral fejezte ki el nem múló szimpátiáját a konzervatív oldal iránt. Vicces belegondolni, hogy ebben a vállalatban részvényes (ha csak közvetve is) Barack Obama...
A pizzalánc és az Exxon olajóriás
Hasonló a helyzet a Domino's Pizza lánc esetében is, melynek alapítója, egy hívő katolikus az abortuszellenes csoportok egyik kiemelt támogatója (miközben a demokrata Obama egy jóval liberálisabb vonalat képvisel).
Az Exxon Mobile olajcég egyike a szektor több nagyvállalatának, melyben az Illinois Pension Fund részvényekkel rendelkezik. Ami azért kínos Barack Obama számára, mert egyfelől az Exxon körül meglehetősen sok (és hangos) környezetvédelemmel kapcsolatos botrány történt az utóbbi években, másrészt komoly adókedvezményeket kapott a (Bush-)adminisztrációtól, ami ellen Obama próbált fellépni.
Sorolhatnánk még a példákat (mást ne mondjunk, a Bush-korszak egyik leghírhedtebb nagyvállalata, a republikánus alelnök Dick Cheney nevéhez köthető Halliburton vagy a ConAgra nevű hatalmas élelmiszeripari vállalat, melynek termékei között rengeteg zsírban, cukorban, sóban gazdag, nem kifejezetten egészséges élelmiszer is található – szóval csupa olyan dolog, ami ellen a First Lady, Michelle Obama az elmúlt 4 évben rengeteget kampányolt), de inkább csak annyit, hogy talán mindkét politikus jobban járt volna, ha nem merészkednek erre a meglehetősen ingoványos terepre.
Mindenesetre kíváncsian várjuk az utolsó vitát...
