A Tower-híd megnyitásától a '30-as évek tejbárjain keresztül a '60-as évek Swinging Londonján át egészen a '80-as évek Új Romantikus vonulatáig – íme, a brit főváros tucatnyi fantasztikus képen!

Az ötlet nehezen lenne forradalminak nevezhető, ám mégis nagyszerű: végigkísérni egy világváros (jelen esetben London) fejlődését a 19. század végétől egészen a 20. utolsó előtti évtizedéig, mindezt fantasztikus képeken keresztül.

A London: Portrait Of A City (azaz London: Egy nagyváros portréja) című könyv tulajdonképpen azt a szellemet igyekszik megragadni, amely ezen évszázad alatt mindvégig jellemző volt a brit fővárosra: az ott élők „bulldogszerű természetét".

Kezdjük rögtön egy 1877-es képpel (fent látható), melyen toborzó őrmesterek láthatók a King Street egyik pubja, a Mitre & Dove előtt.

Több mint másfél évtizedet ugrunk az időben, egészen 1894. június 30-ig, amikor hivatalosan is átadták a forgalomnak London ikonikus új hídját, a Tower-hidat. Őszintén szólva minket eléggé meglepett a dátum, mert azt gondoltuk volna, hogy a híd jóval régebbi, de nem: ekkor nyitották meg a Walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd és felesége jelenlétében.

A következő fotó már 1910-ben készült és egy, a Trafalgar téren magányosan álldogáló nőt láthatunk rajta.

Két évtizeddel később majdnem akkora csúcsforgalom volt az utakon, mint manapság: itt a Covent Garden metróállomás előtt készült képen láthatjuk, milyen nyüzsgő élet zajlott a világválság ellenére is.

A tejbárok az 1930-as években terjedtek el Nagy-Britanniában, amikor egyre nagyobb figyelmet kezdtek fordítani az egészségre. A tejalapú, nem ritkán egzotikus italok meglehetősen népszerűek lettek, így az olyan bárok, mint a képen látható Bear Street-i is, vonzották az embereket.

Pár évvel később már egészen más gondok redőzték a homlokokat: 1938-ban kézzelfogható közelségbe került egy újabb világháború. A Hyde Parkban a rájuk bízott gyermekeket sétáltató dadákról készült kép azonban még a békeidőket sugározza.

Eltelt egy újabb év, és 1939 már elhozta a háború kezdetét is. Ekkor készült ez a kép, melyen a Parlament és a Big Ben látható.

Aztán a II. világháború is csak véget ért, és bár a britekre is várt jó pár nehéz év, az 1951-es Battersea Funfair már egyértelműen a gőz kiengedéséről, egy új korszak eljöveteléről szólt.

A hatvanas években London volt a világ közepe. A képen egy legendás épület és cég: a Beatles Apple nevű cégének a boltja vár nyitásra a Paddington Street és a Baker Street sarkán, 1967-ben.

1967 annyira jó év volt, hogy maradjunk még egy kép erejéig, annál is inkább, mert azon nem más, mint Charlotte Rampling színésznő látható, aki ekkor ugyan már túl van első filmjén (az 1965-ös Velejéig romlott címűn), de még két évvel a nagy berobbanás, a Luchino Visconti rendezte Elátkozottak előtt áll. Illetve ül.

A következő kép 1971-es, és egy, a mai napig igen jellemző pillanatot kap el: férfiak egy pub (itt a Camden Townban található Good Mixer) előtt megvitatják az élet nagy dolgait. Meg talán a kisebbeket is.

Aztán jött a nyolcvanas évek, és az Új Romantikusok hulláma, a fantasztikus ruhaköltemények, a színpompás (és felgyűrt ujjú) zakók, valamint az elképesztő frizurák korszaka. Itt még az elején vagyunk, egészen pontosan 1981-ben, de a londoni metró térképe előtt pózoló hölgy már abszolút érzi, mitől döglik az a bizonyos...