A Life magazin fotósa 1965-ben követhette a hírhedt motoros banda egy csoportjának életét, de a képek akkor nem jelentek meg, mert a szerkesztő nem akarta bemutatni azokat „a büdös köcsögöket”. Most mi bemutatjuk.

A történet akkor kezdődött, amikor a hatvanas évek közepén a Life egyik újságírója, Joe Bride egy sztorin dolgozott egy Los Angeles-i üzletemberrel, aki ismerte a Pokol Angyalait és vállalkozott rá, hogy megpróbálja bemutatni az újságírót a csapatnak.

Joe Bride-ot és a fotós Bill Rayt bekötött szemmel vitték el a hegyekbe, ahol már vártak rá. Jellemző módon sikerült elfogadtatniuk magukat: a próbatételnek nyilvánított három biliárdmeccsből Bill Ray kettőt megnyert, így a Pokol Angyalai beleegyeztek, hogy velük tartsanak.

A két férfi heteken át együtt létezett a motorosokkal, végigkövették mindennapjaikat, a 160 km/órás száguldásokat (nem ritkán elengedett kormánnyal), látták, miként bánnak a nőkkel, és miként lazulnak bárok előtt.

„Egy egészen újfajta lázadás volt. Munkájuk persze nem volt, mindent lenéztek, amit Amerika adni tudott – stabilitást, biztonságot. Motoroztak, néha napokig ugyanannál a bárnál lógtak és mindenkivel megverekedtek, aki beléjük kötött. Megvoltak a maguk szabályai, a viselkedési kódexük. Egészen különleges volt” - emlékezett vissza Bill Ray.

Az egyebek mellett a vietnami háborúról is tudósító fotós szerint kész felüdülés volt a csapattal lenni: „Soha nem tudtuk, mi lesz a következő lépés. Valahogy mindig a szakadék szélén táncoltunk. Nem érdekelte őket az idő, így aztán sörözve, füvezve, csajokat hajkurászva töltötték azt ki. Mindig olyan érzése volt az embernek, hogy bármikor bármi megtörténhet. Lazából meglehetősen gyorsan dermesztővé válhattak az események”.

„Egyszerűen csak motoroztak. Hogy merre, az nem nagyon számított. Nem könnyű élet, de ezt választották és ez az övék. Mindenki más vagy takarodjon az útjukból, vagy menjen a pokolba” - tette hozzá Bill Ray.

A csajozás persze fontos része volt ennek az életformának és a fotós természetesen azt is végigkövette, miként bántak a nőikkel: „A csajok hozzájuk csapódtak, ők pedig választottak közülük. Aztán közölték velük, hova üljenek és mit kell tenniük”.

A Life munkatársai szerint a csoporton belül nagy volt az összetartás, és erre az egyik példa az volt, amikor egy másik banda tagja neki akart menni Bill Raynek, amiért az képet készített róla az egyik bárban.

„Ekkortájt úgy egy hete fotózhattam az Angyalokat. Ez a másik fickó nekem akart jönni, de a mellettem álló Pokol Angyala közölte vele, hogy ha egy hajam szála meggörbül, akkor halott ember. Ettől a pillanattól kezdve, ha nem is biztonságban, mert úgy soha nem éreztem magam velük, szóval ha nem is biztonságban éreztem magam, de olyan volt, mintha átmentem volna egy teszten” - emlékezett vissza Bill Ray.