Egyre kevesebben hiszik azt, hogy a tévék nem nyúlnak bele a valóságshow-k menetébe. Ugyanakkor sokszor elég az egészen finom manipuláció, derül ki az egyik legnevesebb amerikai producer vallomásából.

Troy Devolld nem akárki. A többszörös Emmy-győztes reality-producer olyan műsorokat jegyez, mint a The Osbournes, vagy a Dancing with the Stars, hogy csak a Magyarországon is jól ismerteket említsük.

Szóval ha Troy Devolld könyvet jelentet meg „Reality TV: An Insider's Guide to TV's Hottest Market” (Reality TV: Egy bennfentes útmutatója a TV legmenőbb piacáról), akkor arra érdemes odafigyelni.

A könyv ugyan csak augusztus elsején jelenik meg, de pár részlet már kiszivárgott belőle (naná!), és ezek meglehetősen érdekesek, pláne, mert nem hinnénk, hogy a magyar műsorkészítés gyakorlata nagyban különbözne az amerikaitól (legfeljebb minden egy-két-sok kategóriával kisebb, de ebbe most ne menjünk bele).

Nem minden sor előre megírt

Szóval nézzük, miként manipulálják a műsorokat (és a nézőket, természetesen) a műsorkészítők. Vegyünk egy egyszerűbb példát, hagyjuk most a „sokan beköltöznek egy házba” típusú realityket és azok leágazásait, legyen témánk egy házfelújítással foglalkozó műsor.

Troy Devolld mindenekelőtt leszögezi, hogy nem létezik olyan reality, amelynek minden sora meg lenne írva. (Felhívnánk a figyelmet a megfogalmazásra!) Még a legkeményebben „vezetett” műsorban is akadnak spontán elemek – teszi egyértelművé mondanivalóját.

A producer szerint műsora válogatja, hogy a megírt tartalom milyen és mekkora szerepet kap: van, amikor az adja a műsor gerincét és van, amikor csupán a fűszert. Egyes reality-k elsősorban az események követésére koncentrálnak, itt a feladat elsősorban a tömörítés. Más programok esetében viszont fogják a történéseket (a tartalmat), és gyakorlatilag összedarálják, majd a párbeszédekből, a narrációból és az eseményekből létrehozzák a műsort.

Troy Devolld szerint miután nem létezik olyan műsor, amely vágatlanul, egy az egyben közvetítené egy reality eseményeit, valaki mindig van (egy szerkesztő, producer), aki a színfalak mögül irányítja, manipulálja az eseményeket, hiszen a feladat egyértelmű: eladható és érdekes terméket előállítani.

A mindenható sablon

Eddig persze semmi olyat nem tudtunk meg, amit legalábbis ne sejtettünk volna. Hiszen tudjuk azt is, hogy a valóságshow-knak is van írója, producere, legfeljebb másképp hívják őket. Az viszont már sokkal érdekesebb, hogy Troy Devolld elárulja egy-egy ilyen műsor struktúráját is.

Példája egy, az angolszász világban rendkívül népszerű formátum, a házfelújítás, aminek lényege, hogy egy adott csapat felújítja egy (általában szorult anyagi helyzetben lévő) család otthonát.

Ebben az esetben a forgatókönyv Devolld szerint a következőképpen néz ki, gyakorlatilag minden esetben:

• Aznapi előzetes a műsorból

• Főcím

• A műsorvezető és a Lakberendező/Felújító bemutatása

• A helyszín, a tulajdonos és a projekt bemutatása

• Megbeszélés

• A munka megkezdése

• Az Első Probléma bemutatása

• Az Első Probléma megoldása

• A Második (Nagyobb) Probléma bemutatása

• A Második (Nagyobb) Probléma megoldása

• A projekt befejezése

• A projekt értékelése

Elképesztő, de ez a sablon gyakorlatilag bármelyik részre ráhúzható (próbálják ki!). Vajon valóban létezik-e akkora mázli, hogy minden egyes adásban legyen legalább egy olyan hatalmas probléma, ami a költségvetés (és így az egész adás) felborulásával fenyeget? Persze, hogy nem.

A termeszes padló példája

A problémát ezekben a műsorokban az interjúk és a narráció megfelelő keverésével oldják meg, ez a két elem viszi előre a sztorit - nem véletlenül.

Vegyünk egy egyszerű példát: egy snittet, amin egy fickó nézi a tönkrement padlót. Nagyon nem mindegy, hogy ilyenkor a narráció miről szól:

• „Ted a helyzetet kihívásnak fogja fel. Az egész padlót ki kell cserélnie, már alig várja, hogy nekieshessen az új szerszámaival.”

• „A termeszek okozta kár azt jelenti, hogy a felújítás költsége megháromszorozódhat. Ez Ted álomprojektjének a végét jelentheti.”

• „A jó hír az, hogy a termeszek csupán a padló kis részén okoztak kárt. Ted ezúttal szerencsés volt.”

Csak nem arról van itt szó, hogy egy spontán eseményt sikerült úgy eladni (mondjuk a második verzióval), hogy tökéletesen illeszkedjen a koncepcióba?

És mindez csak egyetlen apró példa a manipulációra. Aki többet szeretne, az vagy vegye meg a könyvet, vagy beszélgessen el egy-két kereskedelmi tévében dolgozó szakemberrel. Ha akarnának, tudnának mesélni...