A hétvégén egy szobalány tanúvallomása nyomán a New York-i ügyészség vádat emelt Dominique Strauss-Kahn ellen. A Nemzetközi Valutaalap francia elnöke állítólag meztelenül kergette lakosztályában, majd a fürdőszobában orális szexre kényszerítette az egyik manhattani szálloda szobalányát. A vezér tagad. Az ügy kapcsán megpróbáltuk összeszedni minden idők tíz legnagyobb politikusi szexbotrányát. Vigyázat, a sorrend önkényes!

10. Jeremy Thorpe

Van-e ki Jeremy Thorpe nevét nem ismeri? Feltételezzük, hogy sokan… Az 1967-ben, csupán 38 évesen a brit liberális párt élére került politikus a létező legjobb pedigrét mutathatta fel, hiszen járt Etonba és Oxfordban végzett. Ez sem segítette azonban rajta akkor, amikor két évvel később egy Norman Scott nevű illető azzal állt elő, hogy ő a politikus szeretője. A botrány nagyságának megértéséhez tudni kell, hogy 1969-ben a homoszexualitás illegális volt az Egyesült Királyságban (is).

Érdekes módon az igazi balhé fél évtizeddel később, 1974-ben robbant ki, amikor Norman Scott bejelentette: tudomása van róla, hogy bérgyilkost béreltek fel a megölésére. Újabb 5 évvel később, 1979-ben az ügyben vád alá helyezték Jeremy Thorpe-ot, és bár felmentették, a botrány tönkretette ígéretesen induló politikai karrierjét.

9. Jurij Szkuratov

1999 áprilisában az orosz biztonsági szolgálat, az FSZB (a KGB utódja) akkori első embere, bizonyos Vlagyimir Putyin (képünkön) és Szergej Sztyepasin belügyminiszter közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy azon a videófelvételen, melyet az állami (azaz kormány..) kézben lévő orosz televízió március 17-én sugárzott, az állításoknak megfelelően Jurij Szkuratov főügyész látható két fiatal nővel kevéssé félreérthető pózban. Az FSZB szerint ráadásul olyan személyek fizették az orgiát, akik ellen különböző bűnügyek kapcsán nyomozást folytattak.

Eddig sima ügynek tűnik a dolog, ám kénytelenek vagyunk még egy-két apró adalékkal szolgálni. Jurij Szkuratov ugyanis a videó nyilvánosságra kerülésekor már meglehetősen kellemetlenné vált az orosz legfelsőbb vezetésnek (köztük Borisz Jelcin elnöknek), miután erősen firtatni kezdte a kormányzati korrupció és összefonódások ügyét. Mást ne mondjunk, közölte, hogy bizonyítékai vannak egy bizonyos FIMACO nevű cég létezésére.

Ha ettől az információtól még nem is kapott a szívéhez a Kedves Olvasó, mindjárt fog: a FIMACO (mint azt jóval korábban, 1991-ben egy volt KGB-ezredes, Leonyid Veszelovszkij, a kommunista titkosszolgálat tengerentúli kereskedelmi ügyeiért felelős volt vezetője elismerte) célja a pártpénzek külföldre juttatása, és így a rendszer összeomlása esetén a pártvezetés anyagi jólétének biztosítása volt.

Az így az országból kijuttatott pénz pontos összege a mai napig ismeretlen (és van egy olyan érzésünk, hogy most már az is marad), de mértékadó becslések szerint is olyan 50 milliárd dollár (!!) körül mozoghatott. A pénzhez pedig a következő szervezetek csúcsvezetői férhettek hozzá: a kommunista párt, a Komszomol (azaz a párt ifjúsági szervezete), állami bankok, a KGB és a hadsereg.

Magyarul Jurij Szkuratovnak annyi esélye volt, mint mókusnak az erdőtűzben. Amitől még persze bőven élvezhette két ifjú hölgy társaságát, de bennünk azért bőven maradtak kérdőjelek…

8. Vaclav Klaus

A Cseh Köztársaság elnöke nem hűséges természetéről ismert – mármint a magánéletben (a politikairól most ne beszéljünk, noha lehetne..). A cseh sajtó több esetben is cikkezett már állítólagos félrelépéseiről. Az első még 1991-re datálható, amikor Eva Svobodova színésznővel hozták kapcsolatba.

Szűk évtizeddel később, 2002-ben már jóval nagyobbat szólt, amikor a lapok több fényképet is lehoztak, melyen az akkor 51 éves korábbi miniszterelnök egy 24 éves egyetemi hallgatóval volt látható, akivel „különleges kapcsolatot ápolt”. 2008-ban pedig egy lap arról cikkezett, hogy a második elnöki periódusára történt beiktatását követő éjszakát egy 25 éves nővel töltötte.

7. Amarmani Tripathi

Az indiai Uttar Pradesh tartomány miniszterét 2003 szeptemberében tartóztatták le egy Madhumita Shukla nevű költőnő meggyilkolása kapcsán. A politikusnak viszonya volt a nővel, mi több, a Madhumita Shuklán elvégzett boncolás kimutatta, hogy a művésznő várandós volt, a magzat DNS-e pedig egyértelműsítette, hogy az apa Amarmani Tripathi. A volt miniszter azóta is börtönben ül.

6. Gary Hart

A 80-as évek amerikai politikájának egyik leggyorsabban emelkedő csillagáról a 88-as elnökválasztást megelőző évben kezdték rebesgetni a lapok, hogy mintha csinos fiatal hölgyek társaságában lehetne látni. Amiért az 5. helyre került (és vállaljuk a szubjektív ítélethozatal minden ódiumát), az az, hogy az első kínosabb cikkek megjelenését követően a demokrata politikus közölte a sajtó képviselőivel, hogy nyugodtan szaglásszanak körülötte.

Megtették és abban nem volt sok köszönet. Felfigyeltek ugyanis egy nőre, aki sietve hagyta el a politikus házát, majd nem sokkal később előkerült egy olyan fénykép is, melyen ugyanez a nő Gary Hart ölében csücsül. Egy héttel később Gary Hart már nem volt a versenyben…

Az amerikai sajtóval kikezdeni: szakkifejezéssel epic fail.

5. Moshe Katzav

Minden idők egyik leghúzósabb politikai szexbotrányában Izrael volt elnökét több korábbi női beosztottja szexuális zaklatással (sőt, az egyik szexuális erőszakkal) vádolta meg. Persze jött a jól ismert szöveg arról, hogy csak politikai ellenfelei akarják lejáratni a derék elnököt, ám a bíróság másként gondolta: több évnyi totojázást követően végül idén márciusban 7 év börtönre ítélték.

4. Thomas Jefferson

- Ó, nem!
- Ó, de!
Igen, az amerikai elnök, a Függetlenségi Nyilatkozat szerzője, minden idők egyik legnagyobb hatású politikusa is… Te is, fiam, Thomas? Hát igen…

Első elnöki periódusa alatt látott napvilágot a vád, hogy az elnök bizony nem véletlenül tart olya nagy becsben egy bizonyos Sally nevű rabszolgát, aki nem csupán az ágyasa, hanem több gyermeke is született tőle. Thomas Jefferson egyetlen szerencséje, hogy nem a mostani, internettel terhelt világban él, különben aligha úszta volna meg olyan könnyen a vádakat.

3. Silvio Berlusconi

Természetesen nem lehetne egy ilyen lista teljes az olasz miniszterelnök említése nélkül. Engedelmetekkel most nem mennénk bele a részletekbe (belement az Origo ezekben a cikkekben), legyen elég annyi, hogy prostituáltak igénybevételétől kezdve a vidéki rezidencián tartott orgiákig, a nőket megalázó arany(?)köpésektől a szeretőknek felajánlott európai parlamenti helyekig hosszú a lista.

A felesége több évtizedes türelemmel viselt megaláztatás után lelépett. Búcsúszavai ma már klasszikusak: „Nem maradhatok egy olyan férfival, aki kiskorúakkal kezd”, miként Berlusconi válasza is: „Nem vagyok szent”.

2. Bill Clinton

Hatalmas klasszikus Bill Clinton és Monica Lewinsky fehér házi gyakornok egykori afférja, melynek vége egy bepiszkolt ruha, némi elnöki próbálkozás a jónép félrevezetésére („Nem volt szexuális viszonyom”), majd az éppen csak megúszott bukás.

Ha mégis lenne valaki, aki nem hallott volna az esetről, íme, dióhéjban: a második elnöki periódusát kezdő Bill Clintonról azt állították, hogy szexuális viszonyba keveredett egy 22 éves fehér házi gyakornokkal, Monica Lewinskyvel.

Az 1998-as időközi választásokat követően a képviselőház megszavazta a Clinton elleni eljárás megindítását. A teljes világsajtó az ügyön csámcsogott, gyakorlatilag mindenkit megkérdeztek az ügyben, amely 1999. február 12-én ért hivatalosan véget, amikor a szenátus végül nemmel szavazott Bill Clinton eltávolításáról. (Igen, tudjuk, hogy leegyszerűsítjük az amerikai jogi folyamatokat, de lényegében erről volt szó.) Természetesen ebben az esetben pártszavazásról volt szó: a republikánus szenátorok egyöntetűen Clinton ellen, míg a demokraták mellett szavaztak, így nem lett meg a szükséges kétharmad.

1. John Profumo

A maga idejében, azaz a hidegháborús 60-as években a John Profumo-botrány mindent vitt. Nem csoda, hiszen minden adva van benne, ami egy izgalmas thrillerhez kell – annyi különbséggel, hogy ebben az esetben mindez valóság volt. (Kis híján leírtuk, hogy a történet fonalát az élet szőtte, de aztán mi is megrettentünk magunktól, és kihagytuk a kínálkozó lehetőséget, hogy bekerüljünk a közhelyszótárak illusztris táborába.)

Történt pedig, hogy 1963-ban a II. világháborús hős, egyébként egyáltalán nem mellesleg a brit kormányban miniszteri posztot betöltő John Profumo viszonyt kezdett egy bizonyos Christine Keeler (a poszt legelső képe fent) nevű nővel. Már ez önmagában is botrányos volt a hatvanas éveke lejének Angliájában, ám az igazi haddelhadd akkor tört ki, amikor kiderült, hogy a nő egy feltételezett KGB-ügynök barátnője is. Egy ágyban az ellenséggel…Ma már nehezen tudjuk elképzelni az akkor kitört botrány nagyságát. Talán ha kiderülne, hogy Hillary Clintonnak volt egy Al-Kaida-taggal…

Mindesetre a botrány akkora volt, hogy egy éven belül elsöpörte a brit kormányt (noha Harold Macmillan pár hónappal az ügy után egészségi állapotára hivatkozva mondott le), mi több, kis híján maga alá temette a konzervatív pártot is.

Nem ez volt azonban az ügy legfontosabb hatása. Alapvetően változtatta meg ugyanis azt, ahogyan a média kezelte a politikusi szexbotrányokat, és összetörte a politikusokat addig alapvetően valamilyen felsőbbrendű fajnak tekintő, a brit közvéleményben kialakult képet.