Mi az, ami nehezebb, mint munkába jutni egy dugókkal teli napon? Vagy mint jókedvűnek lenni egy esős reggelen? Elgondolkodtató adatok következnek.

Mielőtt azonban elgondolkodtatnánk, természetesen eláruljuk a választ: egy brit felmérés szerint a szülők több mint egyharmada stresszesebb dolognak tartja az esti fektetést, mint a munkába járást.

Szeretnénk leszögezni, hogy a magunk részéről gyűlöljük a „bezzeg, a mi időnkben!” fordulatot, így el is tekintenénk tőle, az viszont tény, hogy a mai gyerekek már nem elégednek meg az esti meséléssel, szabály szerint meg kell őket vesztegetni ahhoz, hogy időben rájuk lehessen oltani a villanyt.

Ahány ház...

A megoldásra sok elképzelés létezik, a szülők 17 százaléka például a hétvégi fennmaradás beígérésével próbálkozik, 28 százaléka a „még nézhetsz pár percet” módszerben hisz, 6 százalék pedig egyenesen édességgel vesztegeti meg a gyereket. (Ez utóbbi módszer szerény véleményünk szerint a 22-es csapdája…)

A huzavona átlagosan 20 percig tart, de a szülők negyedének bevallása szerint több mint fél óra is eltelik, amíg ágyba tudják könyörögni csemetéjüket. És van a szerencsétlen 2,5 százalék, akinek minden este több mint egy órába kerül lefekvésre bírni utódját.

Hol marad a mese?

A másik érzékeny kérdés a lefekvést megelőző idő eltöltésének mikéntje. A felmérés szerint a 10 év alatti gyerekek átlagosan 1 óra 20 percet néznek tévét, mielőtt lefeküdnének aludni. Még ennél is sokkolóbb adat, hogy a szülők egyharmada soha (azaz egyetlen egy alkalommal sem!) olvas mesekönyvet a gyerekének, 44 százalék ezt a fáradtsággal magyarázza.

Ez már csak azért is szomorú, mert a szakemberek szerint is fontos lenne a mesélés (akár könyvből, akár fejből) a gyerekeknek, mert ezzel fejlődik a gyermek kreativitása.