Hatalmas siker Németországban egy lengyel nő könyve, aki 12 év, jórészt illegális munka után rántotta le a leplet volt munkaadói szó szerint piszkos titkairól.

A 32 éves lengyel nő – aki Justyna Polanska (azaz kb. Lengyel Igazság) név alatt adta ki könyvét – 12 éven át takarított német otthonokban, eközben egészen elképesztő, és nemegyszer gyomorforgató élményeket szerezve.

Justyna egyike annak a félmillió lengyel takarítónőnek, akik a kommunizmus bukása óta a szomszédos Németországban vállalt takarítónői unkából próbálták meg fenntartani magukat és családjukat. Az különbözteti meg őt tőlük, hogy élményeit papírra is vetette, nem is akármekkora sikerrel: könyve a megjelenést követően hat órán belül a 100 legkeresettebb könyv közé került Németországban.

Illegálisan dolgoztató ügyvéd, bíró, rendőr

Nem is csoda, hiszen Justyna olyan tükröt tart a németek elé, amely finoman szólva sem fest túl hízelgő képet róluk. Az átlagos emigráns lengyel munkavállaló története ott kezdődik, hogy szinte lehetetlen hivatalosan bejelentett munkát szerezni, így szinte mindenki a feketegazdaságba szorul.

A nő állítása szerint munkaadói között volt bíró, ügyvéd, sőt rendőr is, de egyik sem volt hajlandó bejelenteni őt. Mi több, a rendőr az építkezésen dolgozó feketemunkások elszánt üldözője volt, miközben nem volt hajlandó legalizálni saját alkalmazottját.

Állítása szerint takarított olyan bírónál, aki a rendőrségi razziák során lefoglalt cannabist nevelgette odahaza, azzal indokolva ezt, hogy „értelmetlen lenne kidobni a lefoglalt árut”.

De nem ezek a leginkább gyomorforgató részletek, hanem azok, melyekben a szerző azt a mocskot írja le, amivel meg kellett birkóznia a tucatnyi év alatt. Az ágyak alatt teljes lábkörmöket, oszlásnak indult hörcsögtetemet vagy éppen rothadó bölcsességfogakat is talált.

„Amikor még Lengyelországban éltem, mindig azt gondoltam, hogy a németek tiszták és rendszeretőek. Azóta rájöttem, hogy ennek a nagy része csak külcsín, ami mögött rengeteg mocsok rejtezik” – mondta Justyna.

Undorító trükkök

De nem a rothadó állattetemek eltakarítása volt a leginkább megalázó – állítja a nő – hanem a különböző tesztek. Volt olyan munkaadója, aki direkt az ágy alá dugott egy köteg eurót, hogy letesztelje, vajon elteszi-e. Egy idős hölgy pedig szánt szándékkal bekente fekáliával a WC-ülőke alját, hogy így tesztelje le, vajon alaposan takarít-e.

Egyik munkaadója pedig megtette azt, hogy dicsekedve mutatta meg neki a ruhát, amit New York-i útján vette, majd nem sokkal később fizetésnapon csak a kialkudott összeg felét adta oda, mondván „kifogyott a pénzből”.

Justynát rasszista megaláztatások is érték, többször előfordult, hogy lengyel akcentusát meghallva nem kapta meg a munkát, vagy egyenesen „szar poláknak” nevezték.

Ne legyünk azonban teljesen igazságtalanok, hiszen Justynának voltak rendes munkaadói is, olyanok, akik nem röstelltek ráköszönni az utcán, "de nem voltak túl sokan" - összegez könyvében a 32 éves lengyel nő.