A nagy klasszikus filmekkel az egyik probléma az, hogy a legtöbb meglehetősen régen készült és elég sok akad közöttük, amelyik elég rosszul állja a társadalmi változásokat. Vajon ilyen esetben miként érdemes hozzáállni a legendás hollywoodi alkotásokhoz?
Audrey Hepburn - nem miatta kell magyarázni az Álom luxuskivitelben című klasszikust
A múltat eltörölni nem lehet (próbálták már, nem lett túl jó vége), ám reflektálni, értelmezni lehet és kell is. Pontosan ezt teszi a Magyarországon is ismert Turner Classic Movies (TCM), amely új sorozatot indít.
A sorozat keretében 18 hollywoodi klasszikus filmet mutatnak be, melyeket az köt össze, hogy elég rosszul öregedve ma már problémák akadnak velük. A filmek mindegyike a hangosfilm hajnala és az 1960-as évek között készült.
Nyilván ezekben az évtizedekben, a polgárjogi mozgalmak megerősödése előtt teljesen másképp álltak a kisebbségekhez, amit ezek a filmek is (így vagy úgy, de) tükröznek.
Elfújta a szél
Az első (elég nagy botrányt kavart) ilyen film az Elfújta a szél volt, amit először az HBO Max vett le a kínálatából, majd visszatette, de már egy magyarázó üzenettel az elején, illetve egy hozzá kapcsolódó beszélgetéssel Donald Bogle történész részvételével.
Így a film művészi értéke is sértetlen maradt, ugyanakkor a nézőknek is el tudták magyarázni, mi a gond az alkotás sztereotipikus világával és a rabszolgaság romantizálásával.
Valami hasonlóra szeretne elérni a TCM március 4-én indult új sorozata is, ami persze az Elfújta a széllel indít. Olyan alkotások szerepelnek benne, mint a Hét menyasszony hét fivérnek, amely romantikus komédiaként ábrázolja az emberrablást.
Vagy ott van Alfred Hitchcock A kötél című alkotása, vagy a háborús film A négy toll, amely az arabokat ábrázolja nem kevés előítélettel, miközben a Közel-Kelet brit megszállását a fehér ember bátorságpróbájának állítja be.
Álom luxuskivitelben
A TCM igazán bátor húzása azonban még nem is ez, hanem az, hogy a filmek közé felvette az Álom luxuskivitelben című klasszikust, persze nem Audrey Hepburn miatt, hanem azért, mert abban Mickey Rooney meglehetősen groteszk alakítást nyújt Mr. Yunioshi szerepében ázsiainak maszkírozva.
Utóbbi már csak azért is érdekes, mert (mint a CNN emlékeztet) mind a mai napig pontosan ugyanannyi fehér színész kapott Oscar-díjat ázsiai szereplő alakításáért (egészen pontosan három, Luise Rainer, Yul Brenner és Linda Hunt), mint ázsiai származású színész (Miyoshi Umeki 1957-ben, Ben Kingsley 1982-ben és Haing S. Ngor 1984-ben).
A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.
