Nem elég. Olyannyira nem, hogy sokak szerint őket is meg kellene kérdeznie a várostervezőknek, hiszen látásmódjuk merőben eltér a felnőttekétől. Ez a látásmód pedig frissíthetné a közösségi területek kialakításának módját, egészen biztosan több fantázia és kreativitás lenne átültethető, nem csak a játszóterek kialakításába.

Az, hogy a gyerekek másként látják a világot, mást látnak fontosnak benne, az egyértelmű. Tudhatjuk ezt a gyerekeinktől vagy akár ha visszaemlékszünk saját gyerekkorunkra. Sokaknak épp ez utóbbi megy nehezen. Pedig a gyermeki hozzáálláshoz és látásmódhoz visszanyúlni bizony sokat adhat felnőttkorban is.

Ezt bizonyítja Jenny Wood PhD-kutatása is, amelybe hatvan 9 és 12 év közötti általános iskolást vont be, hogy mondják el véleményüket közvetlen környezetük kialakításáról, és hogy mit változtatnának rajta.

Számukra a legfontosabb az volt, hogy sétálhassanak, biciklizhessenek, összejöhessenek a barátaikkal biztonságos környezetben, helyben. Valamint szerettek volna több közvetlen kapcsolatot a természettel és több színt vinni az épített környezetbe.

Az általános iskolásoknak fontosak voltak a sportolási lehetőségek és azok a helyek, ahol állatokkal kerülhettek kapcsolatba, így az állatkertek, városi „farmok” – állatsimogatók.

Túl kevés önállóság

Ahogy a mai világban sok esetben, ezeknek a gyerekeknek is viszonylag kevés önállóság adatott meg, és bár sokuk szereti, ha a szülei viszik autóval különböző helyekre, ez a tájékozódási képességüknek és az előbb emlegetett függetlenedésnek nem igazán tesz jót.

Talán mindannyian emlékszünk, mekkora dolog volt, amikor először mentünk iskolába egyedül közlekedési eszközzel vagy éppen gyalog, és hogy ez milyen izgalmat, felkészülést jelentett nem csak nekünk, hanem a szüleinknek is.

Ugyanakkor mekkora magabiztosságot adott, amikor a „nagy tettet” véghezvittük. Ehhez azonban az is kell, hogy egy gyerek biztonságban érezze magát a környezetében, ezt pedig a sok és forgalmas út ritkán adja meg. Ezek kialakítását pedig elsősorban a gazdasági igények motiválják.

Unalmasak a játszóterek

A kutatásban érdekes eredményt hozott az is, hogy a gyerekek jobbára unalmasnak találták a helyi játszótereket, amelyen csak a kisebbek tudnak jól szórakozni, annak ellenére, hogy az önkormányzat szándéka szerint egészen 13 éves korig alkalmas volt a fiatalok számára időtöltésre.

Úgy érezték, mindenki számára jobb lenne, ha különböző felszereltségű játszótér állna rendelkezésre a kicsiknek és a nagyobb gyerekeknek. Kedvenc helyük általában a helyi park volt, ahol szerettek a barátaikkal lógni, bár egyes ott követendő szabályokat nem éreztek indokoltnak.

A gyerekek véleményének kikérése, illetve érdekeik megemlítése (játszóterek, iskolák, a kifejezetten számukra kialakított tereken kívül) általában kimarad a helyi fejlesztési tervekből, alighanem nem csak Nagy-Britanniában.

Pedig például az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint a gyerekek képességeik fejlődésével egyre inkább képesek dönteni és aktívan részt venni a közösségben. Valamint joguk van a véleménynyilvánítás szabadságához az őket érdeklő, érintő kérdésekben koruknak és érettségüknek megfelelően.

Mert míg a felnőtteket már egyértelműen korlátozzák a normák és a fennálló status quo, valamint a térrel, a környezettel kapcsolatban is a rend és a hatékony kihasználás számukra a meghatározó, addig a gyerekek sokkal inkább megélik az őket körbevevő világot, amely adott esetben a maga strukturálatlanságában éppen a felfedezésre, kíváncsiságra ad nekik terepet, lehetőséget.

Vagyis nem biztos, hogy minden még rendezetlen, „vad” természeti területnek meg kell határozni a funkcióját, és aszerint átalakítani, mert ez azonnal leszűkíti a lehetőségeket.

(Fotó: pixabay.com/aussieniks)

A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.