Kívül tágasabb

Mit tanulhatunk Marcus Rashfordtól?

2020.11.04. 06:30, Kívül tágasabb ,

A Manchester United és az angol válogatott labdarúgója egészen elképesztő évet tudhat lassan maga mögött – és nem (csak) a futballpályán. A még mindig csak 23 éves sportoló díszdoktor lett és a brit uralkodó is kitüntette, mindezt a pályán kívüli tevékenységéért.

marcus_rashford_palyan_foto_twitter_com_marcusrashford.jpg

Tanulni persze nem csak azért lehet tőle, mert a szegény, odahaza sokszor éhező gyerekeken próbál segíteni (természetesen ezért is), hanem azért, mert élő cáfolata a „futballal fekszem, kelek, azt lélegzem” mondásnak.

Ami a legérdekesebb, hogy pályán kívüli aktivitása egyáltalán nincs rossz hatással a sportteljesítményére, sőt, éppen fordítva. Mást ne mondjunk, október 28-án a Bajnokok Ligájában az előző szezon elődöntőse, a német RB Leipzig ellen csereként beállva lőtt 16 perc alatt mesterhármast.

Az vagy, amit a pályán mutatsz?

Az élsportolói lét egyik kockázata (a sok előnye mellett), hogy a személyiség eggyé válik a sportban nyújtott teljesítménnyel. Ennek egyik jellemzője, hogy az illető túlzottan elkötelezi magát a sportága mellett és ezért minden mást háttérbe szorít.

Egyfelől persze egy erős sportolói identitás elképesztő motivációkat szabadít fel, növeli a teljesítményt és hosszú távú elköteleződést jelent.

Másfelől viszont ennek megvan az a veszélye, hogy a pályán nyújtott teljesítmény túlságosan befolyásolja az önértékelést, ezzel felerősítve a hibák, vagy egy sérülés okozta válságot, nem is beszélve a visszavonulás utáni időről.

Lefelé a lejtőn

Ezért van az, hogy sok sportoló (legyen szó akár a legnagyobb sztárokról, most hirtelen például Diego Maradona vagy Paul Gascoigne jut az eszünkbe, de láttunk példát a Forma-1 vagy a boksz területéről is) a visszavonulása után egyszerűen nem találja a helyét és elindul a lejtőn.

„Kifejlődött bennem egy olyan, önkorlátozó hit, mely szerint emberként csak annyit értem, amennyit a medencében teljesítettem” – nyilatkozta például Lizzie Simmonds brit Európa-bajnok hátúszó.

Azok a sportolók, akik képesek megkülönböztetni a személyiségüket a sportolói énjüktől, akik felismerik, hogy ők is átlagemberek, akik néha sikeresek, néha elbuknak, sokkal nagyobb eséllyel teljesítenek jól nyomás alatt – írta a The Conversation elemzése.

Ugyanők jó eséllyel sokkal inkább kiegyensúlyozottan tekintenek a sportra, mert tisztában vannak vele, hogy a sport nem az élet, a siker és a kudarc nem élet-halál kérdése.

Egy összeomlás következményei

Még 2011-ben történt, hogy Rory McIlroy nyilvános összeomlást produkált a Masters sorozat egyik golfversenyén. Az akkor pályája kezdetén járó (később világelsőségig jutó) sportoló az összeomlás után a Unicef nagyköveteként ellátogatott Haitire, ahol látta, milyen borzalmas károkat okozott a 2010-es földrengés.

„Amikor az ember ellátogat egy olyan helyre, ahol több millió ember nem jut tiszta vízhez, több millió gyerek oktatáshoz, akkor belegondol, hogy ő azért idegeskedett, mert vízbe ütött egy golflabdát” – nyilatkozta később.

Nem mellesleg: a látogatás után, még abban az évben megnyert egy kiemelt jelentőségű tornát.

Visszatérve Marcus Rashfordhoz és a hozzá hasonló sportemberekhez, azt tanítják nekünk és (főleg) a többi sportolónak, hogy emberként többek, mint sportban felmutatott teljesítményük és olyasmit hagyhatnak örökül, ami túlmutat a sport kontextusán.

(Fotó: twitter.com/MarcusRashford)

A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és a Twitter-en!

Kívül tágasabb

A világ érdekes. Ha érdekel, mi történik a világban körülötted, akkor itt a helyed!

Hirdetés

Utolsó kommentek

Innen szemezgetünk

  • BBC News
  • Telegraph.co.uk
  • the Guardian
  • The Independent
  • MailOnline
  • CNN
  • The New York Times
  • POLITICO
  • The Huffington Post
  • Gawker
  • Vanity Fair
  • New York Post
  • Drudge Report
  • EL PAÍS
  • Chinadaily US Edition
  • elmundo.es
süti beállítások módosítása