Több mint egymillió fotó az 1960-as és 1970-es évek legnagyobb világsztárjairól és a korszak zenei életének többi szereplőjéről – ez lett Jim Marshall hagyatéka, amikor a fotográfus 2010-ben meghalt. Életéből most film készült, a műveiből összeállított kiállítás már látható a londoni Royal Albert Hallban.

Jimi Hendrix

Jimi Hendrix felgyújtja a gitárját; Johnny Cash fellép a Folsom börtönben, a Beatles utolsó koncertjét adja – ami közös ezekben a XX. századot alapjaiban meghatározó eseményekben az egyetlen ember: Jim Marshall, aki ott volt és szorgalmasan fényképezett.

A Show Me the Picture: The Story of Jim Marshall című film bemutatja azt az embert, aki nélkül valószínűleg nem ugyanolyannak látnánk a hatvanas-hetvenes éveket, mint amilyennek látjuk, akinek fotói több mint 500 lemezborítót díszítettek és akinek a hagyatéka több mint egymillió fényképet tartalmazott.

„Érzelmileg és vizuálisan izgalmas dolgokat szeretek fotózni. Amikor a zene, a helyzet és a fény is jó, akkor nagyon belelendülök. Csak nekem szimpatikus embereket fotózok. Nincs az a pénz, amiért olyasvalakit vagy olyan eseményt fotóznék, aki vagy ami nem tetszik” – nyilatkozta 1978-ban.

Mielőtt a rock and roll beütött volna, Jim Marshall elsősorban San Francisco utcáin és bárjaiban próbálta megörökíteni a mindennapokat. Aztán a hatvanas évek elején a jazzklubok lettek a kedvenc helyszínei, bennük a műfaj olyan óriásaival, mint John Coltrane.

Bob Dylan

Aztán 1967-ben elment a háromnapos, legendás Monterey popfesztiválra, ahol szabad kezet kapott a szervezőktől. Ki is használta, beleugrott a közepébe és nem csak rengeteg izgalmas fotót készített, de megismerkedett Jimi Hendrixszel is, akiről elkészítette minden idők egyik legikonikusabb rockfotóját, melyen a gitárlegenda felgyújtja a hangszerét. De ott volt a beállásnál is.

„Jim Marshall teljesen egyedül ténfergett aznap reggel a színpadon, közeliket is készítve Hendrixről, lekapva a dobfelszerelés mögött, vagy valamit a gitárján játszva a Bors őrmesterre hajazó kabátjában” – írta Joel Selvin kritikus.

„Ezek a ködös reggelen, a kapunyitás előtt készült fotók talán a legmaradandóbbak Jimi Hendrixről” – tette hozzá.

Johnny Cash nem ért egyet

Az időközben rendszeres kábítószerfogyasztóvá váló Jim Marshall a hetvenes évek közepére kezdett kikopni a zenei színtérről. Nem maradt azért munka nélkül, például ő fotózta a Magyarországon is népszerű San Francisco utcáin című sorozatot.

A hetvenes évek egyik sztárcsapata, a Crosby, Stills and Nash tagja, Graham Nash szerint Jim Marshall ugyan kicsit erőszakos volt az alanyaival, de mindig nagyon emberi maradt.

Jim Marshall 1967-ben

„Minden művész, akit fotózott, tudta, hogy Jim a legjobb képet akarta kihozni, ezért megbíztak benne. Tudták, hogy nem fog olyasmiket kérdezni, mint hogy kivel töltötték az éjszakát vagy éppen milyen zokni van rajtuk” – mondta a BBC-nek Graham Nash.

„Az emberek megbíztak Jim Marshallban és úgy vélem, ez a munkáiban is tükröződik” – tette hozzá a zenészlegenda.

A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.