Az elmúlt három évtizedben kevés ország fejődött nagyobbat Kínánál (ha egyáltalán), szóval különösen érdekes lehet mai szemmel megnézni, milyen volt az ország a nyolcvanas évek közepén.

A brit Adrian Bradshaw 1984-ben érkezett Pekingbe és az elmúlt évtizedeket azzal töltötte, hogy fotóival dokumentálta az ország fejlődését és változó kultúráját.

Most megjelent könyvében (The Door Opened: 1980s China) a mindennapokra összpontosítva nézte át 2 millió fotót (!!) tartalmazó gyűjteményét.

„Ekkoriban történt, hogy a hatalmas, vörös, propagandaszövegeket tartalmazó, jellemzően az útkereszteződésekben elhelyezett táblákon megjelentek az első reklámok. Gyakran olyan külföldi elektronikai termékeket reklámozva, melyeket nem is lehetett a kínai boltokban kapni, csak azért, hogy mire elég pénzük lesz az embereknek, már az agyukba égjen, mit vegyenek” - mesélte Adrian Bradshaw.

Ekkoriban nagyon ritka volt a külföldi látogató még Sanghajban is, pedig korábban az volt a leginkább kozmopolita város az országban – mondta a fotós, aki 1985-ben egy hetet töltött a Kínába látogató Muhammad Ali társaságában, ami komoly lökést jelentett neki a maradás mellett, olyan szeretettel fogadták a bokszlegendát.

„A elektronikai termékek akkoriban elképesztő státuszszimbólumnak számítottak Kínában, nem csoda, hogy bárhová mentem, megállítottak és arról kérdezgettek, mennyiben került a gépem” - emlékezett vissza Adrian Bradshaw.

Ez volt az az időszak, amikor az új gazdasági korszak első jelei megmutatkoztak, az utcai piacokon ugyanabból a termékből lehetett elképesztő mennyiségeket kapni, természetesen némi alkudozás után.

„Az új kor kezdete volt ez, hiszen a gazdálkodók plusz pénzt kereshettek, ha több terméket tudtak piacra dobni” - mondta a BBC-nek a fotós, hozzátéve, hogy mivel akkoriban a légkondicionálás ismeretlen dolog volt Kínában, a helyiek a nem ritkán 40 C fok fölötti kánikulák idején minden lehetőséget megragadtak arra, hogy a vízben hűsöljenek.