Sok mentális betegség okozhatja a magányosság érzését, de a szociális szorongás az egyik, amelyik fizikai magányossággal is járhat.

A betegség - amelyet szociális fóbiának is neveznek – során félelem, szorongás alakul ki a társas helyzetektől. Jóval többről van szó, mint egyszerű szégyenlősségről, félénkségről – a rettegés pánikrohamokban is megnyilvánulhat. 

Ha ilyet észlelünk magunkon, vagy a környezetünk valamely tagján, érdemes orvoshoz fordulni. Vannak viszont stratégiák is, amelyek segíthetnek túllépni a fóbián. 

Kérdőjelezzük meg a gondolatainkat 

A betegségben szenvedő legtöbb embernek irreális gondolatai támadnak a fóbia részeként, például az, hogy mindenki őket bámulja vagy félnek a kigúnyolástól. Első lépésként azonosítani kell ezeket a gondolatokat, utána pedig racionálisan végiggondolni, hogy miért is hisszük ezt. 

Nem vagyunk gondolatolvasók, így nem tudjuk, hogy mit gondolnak mások rólunk. Ha megpróbáljuk ezt kitalálni vagy megjósolni, az csak felemészti az energiánkat, hiszen olyan dolgon agyalunk, ami lehet, hogy sosem történik meg. 

Egyes dolgokat negatív színben látunk, és feltételezhetjük a rossz tapasztalatokból kiindulva, hogy ezúttal is rosszul alakul valami. Azonban ilyenkor próbáljuk racionálisan végiggondolni a helyzetet, és keressünk olyan bizonyítékot, ami ellentmond a gondolatainknak. 

Próbáljunk meg ne magunkra fókuszálni 

A fóbiában szenvedők túlzottan magunkra fókuszálnak, amikor szoronganak – derült ki kutatásokból. Például azt érzik, hogy a külvilág rossz színben látja őket, vagy azt érzik, hogy tökéletesnek kell lenniük a társas helyzetekben, és elfelejtenek tudomást venni mindenki másról. 

Ha társaságban vagyunk, próbáljunk figyelni a többi emberre, hallgassuk őket figyelmesen, és kezdjük el egyre magabiztosabbnak éreznünk magunkat abban a helyzetben, hogy nem nekünk kell vezetnünk, irányítanunk a beszélgetést. A jelenre koncentráljunk. 

Ne kerüljük a társaságot 

A szociális szorongásban szenvedők gyakran el is kerülik a társas helyzeteket. Ha viszont nem keresünk olyan helyzeteket, amelyektől félünk, sosem fogjuk jól érezni magunkat – így pedig csak erősítjük azt, hogy nem tudunk magabiztossá válni. 

Tűzzünk ki célokat magunk elé a társas helyzetekben való részvételre, és minél többet teljesítünk, annál könnyebb lesz. Azonban fontos, hogy mellőzzük az alkoholt, ha lehet, mert befolyásolja azt, ahogy megítélünk egyes helyzeteket és embereket, így pedig nem segít kialakítani a társasági jártasságot. 

Ha csendesek maradunk egy társaságban vagy barátokkal vesszük körbe magunkat, az megnyugtató érzés lehet, de ettől még nem fogjuk tudni, hogyan álljuk meg a helyünket máshogy, egy másféle társaságban. 

Nézzünk szembe a félelmeinkkel, jegyezzük fel vagy gondoljuk végig, hogyan történt – minél több jó élmény ér, annál könnyebben lehet csökkenteni a félelmeket.

(Fotó: pixabay.com/ninocare)