Robert Shafran, Eddy Galland és David Kellman mind azt hitték, hogy egyedüli gyerekek, aztán egy véletlennek köszönhetően kiderült a sötét igazság sorsukról. Ami végül tragédiával végződött.

A három férfi 1961. július 12-én született, és nagyjából 150 kilométeres körzetben nőtt fel. Robert a New York melletti Sullivan Country Közösségi Főiskolára kezdett járni, és rácsodálkozott, hogy az addig számára ismeretlen évfolyamtársai kedvesen viselkedtek vele, megveregették a hátát, megölelték, a lányok meg is puszilták. 

„Nagyon kellemes volt, kivéve, hogy folyton Eddynek hívtak” – emlékezett vissza. 

Egy barátja, Michael Domnitz kötötte össze a szálakat, ő jött rá, hogy Robertnek van egy ikertestvére. És valóban: ő volt Edward Galland, aki ugyanerre a főiskolára járt, de egy évvel korábban kibukott. 

Felhívták Edwardot, aki ledöbbent, hogy egy a sajátjához teljesen hasonló hangot hall a telefonban. A két férfi ekkor fedezte fel, hogy tényleg ikertestvérek.

Hamarosan találkoztak, és kiderült, hogy hasonlóan nevetnek, ugyanolyan anyajegyeik vannak, megegyezik az IQ-juk, mindketten birkóztak, és még az is megegyezett, hogy nagyjából egy időben veszítették el a szüzességüket. 

Akadt azonban még egy meglepetés: nem csak ketten voltak testvérek. A két fiú csodálatos találkozásáról beszámolt egy újság, és a fotójukon David Kellman, a Queen’s College diákja felfedezte a saját arcát. Felvette a kapcsolatot a két testvérével, így 19 év után újra találkoztak a hármasikrek. 

A szenzáció mögötti sötét igazság 

A szenzációs egymásra találás története lázba hozta Amerikát, talk show-kba hívták a fiatalokat, akik még egy Madonna klipben is szerepeltek. 

Összeköltöztek egy queensi lakásba, és közösen nyitottak éttermet Manhattanben, ami jól is ment. Kezdetben azt hitték, csak azért nem együtt nőttek fel, mert egy család nem vállalta volna mindhárom fiú örökbefogadását, ám ekkor kezdett kiderülni a sötét igazság is.

A hármasikreket egy pszichológiai kísérlet részeként választották szét 1961-ben, és adták őket nevelőszülőkhöz. Azt akarták vizsgálni, hogy mekkora hatása van a nevelésnek az emberi természettel szemben. 

Egy örökbefogadással foglalkozó ügynökség és pszichológusok ikreket különböző családoknál helyeztek el, és figyelték fejlődésüket. Az örökbefogadóknak azt mondták, hogy a gyerekek egy rutin megfigyelésnek vetik alá. 

A kutatókon kívül senki sem tudta, hogy összesen hány testvért választottak szét. Ők abban a tudatban élnek, hogy nincs is testvérük, és ez talán örökre így is marad. 

Titkosított dokumentumok 

A kísérlet vezetője, Peter Neubauer ugyanis 2008-ban meghalt, az összes dokumentum a Yale Egyetemhez került, és 2065-ig titkosították azokat. 

A hármasikreket direkt különböző típusú családokhoz vitték, az egyik a munkásosztályt képviselte, a másik a középosztályt, míg a harmadik a felsőközéposztály tagja volt. 

A három apa is különböző típus volt: Davidé egy melegszívű férfi, aki egy zöldséges üzletet vezetett, Bobbyé egy orvos, aki keveset tartózkodott otthon, míg Eddynek sok vitája volt az örökbefogadó apjával. 

Peter Neubauer és stábja évente négy alkalommal látogatta meg a családokat az első két év során, utána pedig évente legalább egyszer nézték meg a fiúk fejlődését. Ekkor kognitív teszteket kellett végezni, rajzolni és puzzle-t kirakni. 

A tinédzserkorba lépő fiatalokat már csak távolabbról figyelték meg a vizsgálatban, a tudtuk nélkül gyűjtöttek róluk adatokat. 

A kísérlet azonban nem sült el jól, már ami az ikrek mentális egészségét illeti. Szüleik szerint már gyerekkorukban lehetett rajtuk látni a stressz tüneteit, mindhármukkal előfordult, hogy a gyerekágy oldalába verték a fejüket. 

A gondok később is megmaradtak 

Kellmant és Gallandot is pszichiátriai kezelésnek kellett alávetni gyerekkorában. Shafran pedig részt vett egy rablásban, melynek során meghalt egy 83 éves nő, de a bíróság úgy ítélte meg, hogy szerepe minimális volt, ezért próbaidőre ítélték. 

David Kellman szerint a gondok az elválasztó szorongásra vezethetőek vissza, és az bosszantja leginkább, hogy akik megfigyelték őket, láthatták, hogy baj van, segíthettek volna, mégsem tettek semmit.

Shafran úgy vélte, az, ahogy bántak velük az egyik legnagyobb kegyetlenség, amit a tudomány nevében követtek el. 

A történet vége nem lett happy end 

A fiúk kapcsolata megromlott a kezdeti lelkesedés után, mindegyikük azt hitte, hogy a másik kettő kiközösíti. Az étterem üzemeltetése is konfliktusokat szült. 

Eddynek komoly mentális problémái voltak, és végül 1995-ben lelőtte magát, hátrahagyva feleségét és kislányát. A másik két testvér is eltávolodott egymástól, olyannyira, hogy 2010 óta már nem beszélnek és kerülik a rivaldafényt. 

„Sem David, sem én nem akarunk interjút adni, amióta Eddy meghalt. Az életünk felfordult” – mondta Bobby a róluk szóló dokumentumfilmben. Ebben végül elérték, hogy a két testvér elolvashassa a róluk szóló pszichológiai szakvélemények egy, erősen szerkesztett változatát. 

A növekvő érzelmi és viselkedési gondjaikat alaposan dokumentálták. A filmet készítő Tim Wardle szerint könnyen kitalálható volt, hogy ez fog történni, ha testvéreket választanak szét, ehhez nem kellett volna kísérletet végezni, és Istent játszani ártatlan gyerekekkel. 

„A leginkább megrázó az volt, hogy a pszichiáterek csak ültek és azt mondták: ez valóban furcsa, a gyerekeknek gondjaik vannak. Pedig a válasz egyértelmű: ők választották szét egymástól a testvéreket” – tette hozzá a rendező.

(Fotó: Three Identical Strangers)