Amikor egy 12 éves birminghami kisfiú látta, hogy mennyi cukor van a kedvenc üdítőjében, egy kísérletet kezdett, amelybe bevonta a családját is.

A kísérlet öt héten át tartott. Matthew Carter szülei és kés testvére ajánlott napi cukoradagját kimerte tálakba. Amikor ettek valamit, megnézték, hogy mennyi cukrot tartalmaz, és azt a mennyiséget kivették a tálkából, visszatéve a cukortartóba. 

Amikor a tálak kiürültek, a családtagoknak nem lehetett már több cukros ételt fogyasztaniuk aznap. 

Az ajánlott napi cukoradat egy 4-6 éves gyereknek öt kockányi (nagyjából 4 gramm, vagy háromnegyednyi teáskanál), és 7-10 évesnek hat kockányi, 11 év fölött pedig ez hétre emelkedik. 

A brit közegészségügyi hivatal adatai szerint a 10 évesek ma már több cukrot fogyasztanak, mint egy 18 évesnek javasolt lenne. A gyerekek nyolccal több kockacukornyi cukrot esznek minden nap, mint amennyit kellene – ez éves szinten 2800 kockányit jelent. 

Matthew édesanyja, Clair szerint minden azzal kezdődött, hogy fia nem tudott aludni. Megnézték, mennyi cukor van a kedvenc italában, és kiderült, hogy négy teáskanálnyi mennyiséget tartalmazott. Egy félliteres energiaitalban 13 kockányi, és kis dobozos kólában pedig 9 kockányi cukor van. 

A fiú, aki nagy focirajongó, sokat olvas a sportolókról, és tudja, hogy az egészséges étkezés fontos a fittség fenntartásához. Észrevette, hogy a barátai hízni kezdtek, és ezt az iskolában vásárolt csokik számlájára írta. 

Nem sokkal a kísérlet kezdete után Claire már látott változásokat a gyerekei viselkedésében. Már a második nap az akkor hatéves Sarah kijelentette, hogy nem akar cukrot a reggeli zabkásába, mert ha túl korán elfogy a napi adagja, akkor nehezen bírja végig a napot. Gyümölcsöket kezdett enni, és már nem sírt, ha nem kapott például kekszet. 

„Mivel látta a napi engedélyezett adagot, így egy teáskanálnyi mennyiség is jelentéssel kezdett bírni a számára. A cukor visszakanalazása a tartóba azt jelentette, hogy látta, mennyit evett” – mondta a BBC-nek az anya.

A két szülő is fogyott a kísérlet alatt, amelyet két éve végeztek, de hatása azóta is tartós a család életében, tudják kontrollálni a cukorfogyasztást. 

„Nem hittem volna, hogy még mindig a kísérletről fogunk beszélni. Már nem kell kimérni egy tálba az adagot, mert mindenki megtanulni, hogy mennyit lehet ennie, de a tálak tették lehetővé, hogy lássuk, mit eszünk” – mondta Matthew.

(Fotó: Claire Carter)