Sokak szerint azért, mert „más időkben születtek” és „az a világ, amelyikben felnőttek, másmilyen volt.” De ez csak részben igazolja a tényeket. Akkor mi lehet az oka annak, hogy idősebben mintha előítéletesebb lenne az ember?
Kutatással igazolható, hogy a fiatalok kevésbé rasszisták, mint az öregek. 1954-ben a lakosság 4, 1997-ben 50 és napjainkban 87 százaléka fogadja el a fajok közti házasságot. Az idősebbek néha elvesztik a PC iránytűjüket is.
Honnan jön a rasszizmus?
Néhány tudós szerint biológiai, evolúciós okai vannak az előítéletességnek és a rasszizmus az erőforrásokért való versenyre való reakció. De erre nem áll elegendő bizonyíték rendelkezésre.
Valószínű, hogy inkább pszichológiai okai vannak. A kiváltói a bizonytalanság érzése, az identitás igénye, a vágy, hogy valahová tartozzunk vagy az, hogy félünk más csoportoktól. Márpedig ezek a bizonytalanságok az öregedéssel erősödhetnek.
Steve Taylor, a Leeds Beckett University pszichológusa szerint egyrészt azért, mert közelebb érezzük a halál időpontját. A terrormenedzsment-elmélet szerint a halálfélelem azt váltja ki, hogy az emberek naturalistábbak, materialistábbak és konvencionálisabbak lesznek.
„Erősebben kötődnek a társadalmi hagyományokhoz és berögzültségekhez” - magyarázta Steve Taylor. Ettől jobban védve érzik magukat. A mások gyűlölete a valahová kötődés komfortját nyújtja.
„Elég torz módja a kötődés érzésének, de ez az egyik dolog, ami az ebbe a kategóriába eső embereket motiválja. Ha nem tetszenek a veled kapcsolatos dolgok, sokkal egyszerűbb kivetíteni másokra, mint magaddal szembenézni. Különösen ha valakinek alacsony az önbecsülése vagy sok önutálat van benne” – tette hozzá a pszichológus.
Akik másképp néznek ki, vagy másképpen cselekszenek, mint mi, azokra nagyon egyszerű ezt kivetíteni. Az idősek eleve úgy érzik, hogy a megszokott világuk megváltozott, nehezen tartják a lépést a változásokkal és egyre kevésbé értik a világot. Ez ijesztő és jól jön valaki, akit utálni lehet miatta.
„Nem becsülheted alá az identitás-szükségletük fontosságát. Ez egy nagyon erős pszichológiai szükséglet. Az identitás és a valahová tartozás szükséglete miatt démonizálhatnak más csoportokat” – fejtegette Steve Taylor.
Emellett persze az is fontos, hogy az idősebbek milyen korban nőttek fel, de „emberként rendelkezünk a személyiségváltozás készségével, és tudunk sokkal nyitottabbak is lenni”.
Az agy károsodása a korosodással
Csakhogy ez a nyitottság nem tart örökké. Ahogy öregszünk csökken és egyre kevésbé vagyunk képesek alkalmazkodni, sokkal kevésbé, mint fiatalabb korunkban.
„Mikor idősebb vagy, a mentális struktúrád egy kicsit merevebb, így nehezebb a régi módon alkalmazkodni. És ha nem tudsz adaptálódni, az az elidegenedés érzését kelti, a túlterheltségét és azt, hogy már nem tudsz beilleszkedni” – tette hozzá a brit pszichológus.
Kutatások igazolják, hogy az ember idősebb korában előítéletesebb, mint fiatalabb korában, ez nem magyarázható csak azzal, hogy a szegregáció korában nőtt fel valaki. A magyarázat a biológiában keresendő.
„A prefrontális kortex károsodni kezd” – mondta a kutató, vagyis elveszíti az élességét az agynak az a területe, amely az ok-okozati gondolkodás, a logika és az ítéletek meghozásáért felelős.
A furcsa gondolatokat, melyeket fiatalabb korban az agynak ez a része ellenőrzés alatt tartott, már kevésbé tudjuk kontrollálni, mintha Tourette-szindrómássá válna kicsit mindenki, és nem volna képes teljesen uralni, hogy mit mond ki és mit nem.
Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki rejtett rasszista. Sőt a rasszista megjegyzések még idősebb korban sem mindig rosszhiszeműek és gyűlölettel teliek.
Ahogy nő az elidegenedés a fiatalok és az idősebbek között, mondjuk ha a Brexit szavazók megoszlására vagy a konzervatív és liberális szavazók megoszlására gondolunk az USA-ban és az Egyesült Királyságban, egyre jobban kihangsúlyozódik az, hogy a nyugati kultúrák nem becsülik meg az idősebb polgáraikat. Ez is hozzájárul a jelenséghez.
Erik Erikson úttörő pszichológiai munkája szerint az öregedésnek két lehetséges útja van. Az egyik a keserűség és az idegesség a világ mai folyása miatt és az állandó panaszkodás.
A másik az elfogadás és a bölcsesség. Ezen az úton az ember megbékélhet a világgal. Miért is ne, több kutatás is kimutatta, hogy a 65 év feletti kor a legboldogabb időszaka egy ember életének, nem úgy, mint a 20-as évei!
Ki akar 100 évig élni?
(Fotó: flickr.com/Pedro Ribeiro Simoes)
