Mi van akkor, ha az önvezető gépjárművek csak még kiszolgáltatottabbá tesznek minket az autóknak? A pozitívumok persze nehezen elvitathatók, ugyanakkor bőven akadhatnak kellemetlen vagy akár káros következmények is.

Az európai városok egyre komolyabb lépéseket tesznek azért, hogy minél kevesebb autó közlekedjen a területükön. A közlekedéstervezéssel a fenntartható gazdasági fejlődés, a levegőminőség és a lakosság életkörülményeinek javítása a cél.

London polgármestere, Sadiq Khan 2041-re azt tervezi, hogy a közlekedés 80 százaléka gyalog, biciklivel vagy tömegközlekedéssel történik majd. Koppenhágában a cél 75 százalék 2025-re. 

Párizsban a személyautók számát le szeretnék felezni a belvárosban, Madrid pedig kitiltja még ebben az évben a nem a lakosok tulajdonában lévő gépkocsikat, kivéve a zéró károsanyag kibocsátásúakat, a taxikat és a tömegközlekedés járműveit. Helsinkiben a magánautókat 2050-re ki akarják vezetni és hatékonyabb tömegközlekedést akarnak bevezetni. 

Áldás vagy átok? 

Csakhogy az autógyártók egy egészen másfajta jövőt vizionálnak, ahol a magántulajdonosok által birtokolt benzines, vagy dízelautókat megosztható, elektromos, önvezető autók váltanák fel. 

Ezek közül a változások közül sok pozitív az emberi társadalom szempontjából. Kevesebb lehet a közúti baleset, a fogyatékkal élők és az idősebbek mobilabbak lehetnek, ami a gazdaságra is pozitív hatással lehet. A városi terek egy jó része felszabadul a parkoló autók nyomása alól, csökken a légszennyezés, az éjszakai árufuvarozásnak javulnak a körülményei. 

Lehetnek azonban negatív hatásai is. Az önvezető autók elterjedése növeli és nem csökkenti majd az autós utazások számát, mert az ember alapvetően egy kényelmet kedvelő lény. 

Valahol ezeknek az autóknak is parkolniuk kell és oda el is kell jutniuk, vagyis a torlódások az utakon nem fognak megszűnni. Nehéz megjósolni, hogyan fognak a városok erre reagálni. 

Ha arra programozzák az autókat, hogy megálljanak, ha gyalogos, vagy biciklis kerül az útjukba, akkor előbb-utóbb szükségszerűvé válik a biciklis és gyalogos forgalom szeparálása az autóforgalomtól. 

Vagyis a szép új világ 2050-ben az 1950-es évekre emlékeztet majd, a futurisztikus új modellek dominálnak az előtérben és az emberek, gyalogosok, biciklisták beton felüljárókra vagy borongós hangulatú aluljárókba kényszerülnek. 

Vissza a jövőbe 

A történelem arra int, hogy a döntéseknek hosszútávú következményei vannak. Mikor az autók először megjelentek a városokban, a különböző országok törvényhozása különbözően reagált. 

Volt, ahol szigorúan elkülönítették a gyalogosforgalmat az autóktól és volt, ahol lazábban kezelték a kérdést. Hollandiában például a „megosztott területeken” a gyalogosok, biciklisták és autók egymásra figyelve, egymással interakcióba lépve közlekednek, biztonságos és élhető a városi közlekedés. Ezeknek a törvényeknek érezhető hatása van a városok mai képére is. 

Egyelőre úgy tűnik az önjáró járművekről nem a városi közlekedés és a gazdasági és társadalmi fenntarthatóság összefüggésében gondolkodunk. Talán itt lenne az ideje, hogy ez megváltozzon…