Több, mint kétmillió emberrel a rácsok mögött az Egyesült Államoknak több fogvatartottja van, mint bármelyik másik nemzetnek. A Föld lakosságának 4,4 százaléka, de a bebörtönzöttek negyede él az USA-ban.

A World Prison Brief beszámolója szerint a fogvatartottak aránya a lakossághoz képest a második legmagasabb a világon, 100 ezer főből 666 van börtönben. Ezt az arányt csak a mini Seychelle-szigetek tudja überelni. 

Az Igazságügyi Minisztérium 2017-es jelentése szerint további 3,8 millióan vannak próbaidőn és 870 500 ember szabadult 2015 óta. 

A színesbőrű lakosság aránytalanul magas hányadban érintett. Az afrikai-amerikaiak 5,1-szer, a latinók 1,4-szer többen vannak bebörtönözve, mint a fehérek, és 11 államban 20-ból egy afrikai-amerikai férfi biztosan börtönben van. A lakosságnak csak 32 százaléka kerül ki közülük, de a börtönben élők 56 százaléka. Az adatok nonprofit érdekképviseleti csoportok felméréseiből származnak. 

Ez a válság adja az Aperture magazin és annak alapítvány által rendezett Börtönnemzet kiállítás alapját. A kiállítás tárgya a fotográfia szerepe a valóság rögzítésében. 

„Az egyik legfőbb oka ennek éppen a bebörtönzés célja, az elzárás és a bebörtönzött emberek képtelenné tétele a börtönök tényleges körülményeinek dokumentálására és rögzítésére” - nyilatkozta a közreműködő szerkesztő, Nicole R. Fleetwood, aki a Rutgers Egyetemen az amerikanisztika professzora.

„Még a börtönbe csak fotózni látogató, nem fogvatartott fotósok számára is a hozzáférés valójában fajtól és nemtől függ. Egy fehér férfi számára sokkal könnyebb, mint egy nőnek vagy egy színesbőrű embernek. Szóval ami itt látható, az kétségkívül a kamera ereje” - mondta Nicole Fleetwood, aki a művészet és a börtön kapcsolatát kutatja.

Az Aperture magazin különszámában 12 fotós munkái láthatók. Deborah Luster munkái a legérzékenyebbek közül valók. Ő a világ legnagyobb, maximum biztonsági fokozatú börtönében, a Louisiana State Penitentiary-ban fényképezett. 

A börtön neve a szlengben Angola, mert korábban a területen nagyon sok Angolából behurcolt rabszolga és leszármazottaik éltek. 

„Ezek a portrék a portrékészítés legmagasabb szintjét képviselik. Azt hiszem, elképesztően hatásosak és tényleg erősen kiemelik az alanyok személyiségét. A legtöbbjük életfogytiglant kapott és az Angolában fog meghalni” – méltatta Michael Famighetti, a magazin szerkesztője. 

Nagyon különlegesek a kábítószer-bűncselekmények miatt büntetését töltő Jesse Krimes börtönszappanra készített nyomatai.

„Egy egész sorozat szappannyomatot készített, rabosítási fotókat és magazinokban talált képeket használt. Ez nem igazi fényképészet, de fotografikus képzeletet használ arra, hogy a kriminalizációról véleményt alkosson” – mondta Nicole Fleetwood. 

A kiállítás és a magazin mellett a projekt még hat nyilvános programot és tucatnyi előadót vonultat fel. A cél az, hogy társadalmi párbeszéd induljon a problémáról.