Itt a tudományos bizonyíték arra, miért becézzük a kedvesünket a kiskedvenceink nevével. Talán némi meglepetést jelent, hogy erről (is) a szülők tehetnek. Hát persze.

A becézgetés némelyikét még hallani is hátborzongató, az ember mindenre megesküszik, hogy ő aztán soha… Míg egyszer csak szerelembe nem esik és el nem kezdi ő is... De miért történik mindez? Most megvan a tudományos magyarázat - és mint sok más egyéb, ez is a szüleidre vezethető vissza.

„A kisbabákkal való gügyögés széles körben és minden kultúrában használatos. Lényege, hogy megkönnyíti az anya és a gyermek közötti kötődés kialakulását” - mondja Dean Falk professzor, a Floridai Állami Egyetem neuroantropológusa.

Kutatások bizonyítják, hogy a kisgyerekek kedvelik a gügyögő kedveskedést és szeretik, ha becézgetik őket, különösen, ha az édesanyjuk teszi. Dean Falk úgy gondolja, ez az oka annak, hogy a kapcsolatban lévő szerelmesek kisállatok nevével kedveskednek egymásnak. A szokás így visszavezethető a saját gyermekkori tapasztalataikig és az első szerelmükig, az anyjukig. 

Szóval nincs abban semmi különös, ha valaki így fejezi ki kötődését a szerelméhez. Másrészt ez a fajta gügyögés abban is segít, hogy megnyíljanak és komfortosan érezzék magukat a partnerükkel. „Mindkét félnek egyfajta szabadságot ad ez a felnőtt szerepek feszélyező normái alól” - mondja Frank Nuessel professzor a Louisville-i Egyetemről. 

A másik fontos tényező a játék. „Kicsi korunkban játszva tanulunk, mint minden állat. Ezek a társadalmi kapcsolatok fontosak a jóllétünkhöz. Így babagügyögést használni egyfajta módja annak, hogy a velünk született kötődési és játékos, egymással törődő ösztöneinket mozgásba hozzuk” - teszi hozzá Dr. Nan Wise pszichoterapeuta. 

Szóval hajrá, csak hívjátok egymást, ahogy tetszik, Nyuszómuszó! 

(Fotó: pixabay.com/4273220)