Mikor Ganesh Devy, az angol nyelv professzora a világ legnépesebb nemzeteinek egyikének, India nyelveinek feltérképezésére indult, úgy képzelte el, mintha a halott és haldokló indiai nyelvek temetőjében tenne egy sétát.
Ehelyett azonban egy sűrű, élettel teli erdőt talált vagy még inkább egy zajos, bábeli zűrzavart. Csak a Himalája egyik államában, Himachal Pradeshben 16 különböző nyelvet beszélnek, és csak a hóra van 200 külön szavuk. Némelyik egészen költőien leíró: „vízre hulló pelyhek”, vagy „hóhullás, mikor fenn van a Hold”.
Rajasthan nomád, sivatagi közösségei rengeteg különböző szót használnak a kopár táj leírására, külön ahogy az állatok és külön, ahogy az emberek látják és van egy titkos nyelvük is, amit akkor fejlesztettek ki, amikor a britek bűnöző törzseknek nyilvánították őket.
Portugálul, japánul is beszélnek
Ganesh Devy a nyugati parton, Maharashtra tucatnyi falujában felfedezte, hogy a régi portugál nyelvet használják. Gujaratban néhányan japánul beszélnek. Azt vette észre, hogy mintegy 125 idegen nyelvet használnak az indiaiak anyanyelvükként.
A tudós a gujarati egyetemen tanult 16 éven át angolt, aztán törzsi területekre költözött angolt tanítani és segíteni az ott élőknek egészségbiztosítást, bankkártyát és egyéb fontos ügyeket elintézni. És megjelentetett egy újságot 11 törzsi nyelven.
India nyelvei
Az 1961-es összeírásnál 1652 nyelvet számoltak össze, míg 2010-ben már „csak” 780-at. Ezek közül 197 veszélyben van, 42-t pedig már a kihalás fenyeget az UNESCO szerint.
A legtöbb élő nyelv az északkeleti Arunachal Pradesh és Assam, a nyugati Maharasthtra és Gujarat, a keleti Orissa és Bengal, valamint az északi Rajasthan területeken található.
Rádióadást 120 nyelven lehet hallgatni, és a nyelvek mindössze 4 százaléka van reprezentálva a parlamentben.
Indiában 68 féle kézírás létezik, míg 35 nyelven jelennek meg újságok. A hindi a legtöbbek által beszélt nyelv, az indiaiak 40 százaléka beszéli. A bengálit 8 százalék, a telugut 7,1, marathit 6,9, a tamilt 5,9 százalék.
Dr. Devy 1998-ban beletette újságja 700 példányát egy kosárba és bárki elvehetett egyet a faluban, aki kifizetett érte 10 rúpiát. Estére minden példány elkelt.
„Valószínűleg ez volt az első, az ő nyelvükön nyomtatott anyag, amit valaha láttak. Írástudatlan napszámosok voltak, és azért az újságért fizettek, amit el sem tudtak olvasni. Ebből láttam, hogy milyen hatalmas ősi büszkeség és hatalom van a nyelvben” – mesélte a tudós.
Kulturális tragédiák
Ganesh Devy 7 éve indította útjára kutatását. Mire a hatvanadik életévét betöltötte, már 300 kutatóutat tudhatott maga mögött, amiket mind a saját keresetéből finanszírozott.
Éjjel-nappal úton volt, és naplót vezetett tapasztalatairól. Emellett egy lelkes önkéntesekből álló csapatot is felállított tanárokból, tudósokból, nomádokból és aktivistákból, akik az ország legelhagyatottabb vidékeire is eljutottak.
Az bizonyos, hogy néhány száz nyelv mára elveszett, hiszen semmilyen kormányzati támogatást nem kaptak, miközben kihaltak a beszélők, nem vagy szegényesen tanították a nyelvet a helyi iskolákban és elvándoroltak a törzs tagjai a születési helyükről.
Egy nyelv kihalása mindig kulturális tragédiát jelent, magával viszi a tündérmeséket, a kultúrát, a játékokat, a bölcsességeket és a zenét is.
Nyelvi demokrácia
Ganesh Devy aggódik, hogy a most kormányzó hindu nacionalisták ráerőszakolják majd a hindit mindenkire, amit ő „a nyelvi sokszínűségünk elleni közvetlen támadásnak” nevez.
Aggódik azért is, mert a nagyvárosi olvasztótégelyekben a kis nyelveknek nincsen esélyük fennmaradni a soviniszta politikai erők miatt. „Akárhányszor kihal egy nyelv, én szomorúságot érzek.” – mondta.
„De a nyelveink nagy túlélők. A mi országunk igazi nyelvi demokrácia. És a demokrácia fenntartása érdekében életben kell tartanunk a nyelveinket” – fogalmazott a tudós.
(Fotó: Anushree Fadnavis/Indus Images)
