A légiutaskísérők mindennapjait hajlamosak vagyunk valamiféle titokzatos, ugyanakkor vonzó fényben látni, alighanem azért, mert állandóan úton vannak, jó helyekre utaznak (még ha a városokból sokat nem is látnak). Egyikük most arra vállalkozott, hogy fényképeken mutatja meg, milyen is a valóság.
A foglalkozásnak megvannak az előnyei: például hogy kiválaszthatod melyik osztályon dolgozol. Megvannak az igazán idegesítő aspektusai is, például az udvariatlan és a túl sokat követelő utasok. De a légiutaskísérők utastereken kívüli élete misztérium a nagyközönség számára. Legalábbis az volt eddig.
A légikisasszonyból fotóssá avanzsált (korábban művészeti iskolát végzett), San Francisco-i Molly Choma megörökítette, hogy mi folyik a kulisszák mögött a Virgin America járatain. Choma korábban művészeti iskolát végzett.
A képsorozatnak tökéletes címet adott: A szüzek titokzatos élete. (A Virgin ugye szüzet jelent angolul.)
Az inspirációt egyrészt az adta, hogy édesanyja is légikisasszony volt a Pacific Southwest légitársaságnál. „Az az időszak annyira király, szexin rózsaszín, és retro korszaka volt a szakmának, de senki nem örökítette meg!” –mondta Molly Choma, akiknél otthon mindig akadt fényképezőgép, amit ő is használhatott gyerekként, sőt be is iratták a helyi fotóstanfolyamra.
A repülőgép utasoktól elzárt tereiben nem ideálisak a körülmények a fotózáshoz. Nagyon kicsi, megvilágítatlan, sötét helységekben kellett alkotnia.
„Ezek a kihívások nagyon szórakoztatóak voltak, nem volt nálam lámpa, sem egyéb eszköz, csak a kamerám. Megtanultam, hogyan lehet kiaknázni a rendelkezésre álló pici fény lehetőségeit, ahelyett, hogy mesterséges megvilágítást használok. Néha meg, mikor már azt hittem megvan a tökéletes beállítás, jött a turbulencia, és kezdhettem elölről. Szóval ezekkel az extra nehézségekkel is kellett számolnom” – számolt be.
További ösztönzést jelentett Molly Choma számára a sorozat elkészítésére, amikor márciusban kitudódott, hogy az Alaska Airlines felvásárolta a Virgin America-t.
„Mikor eladták a légitársaságunkat, az is motivált, hogy megőrizzem azt a kultúrát, amibe belenőttem. Olyanok vagyunk, mint egy család, szóval amikor bejelentették, hogy az egész füstbe megy, nagyon fontossá vált számomra, hogy magammal hozzam a kamerámat is a munkába és megörökítsem ezeket a képeket, amíg még van rá módom” – mesélte.
„Senki nem tiltakozott, még egy sanda pillantást sem kaptam. Pedig mindenki láthatta, hogy egy nagy kamerát cipelek a folyosókon, nem pedig üdítőket vagy ilyesmit. De soha senki nem kérdezett rá, mit is csinálok” – tette hozzá Molly Choma.
Mi pedig annyit mondhatunk, kész szerencse, hogy így történt.
(Fotó: mollychoma.com)
